Koreai cirbolyafenyő 'Shile Kan' Pinus koraiensis 'Shile Kan'

Termék részletes leírása

Koreai cirbolyafenyő 'Shile Kan' - a faj Kelet-Ázsia hegyi és hegylábi erdeiből származik, ahol hűvös éghajlaton, jó vízelvezetésű, gyakran köves lejtőkön nő. Magas fákat nevel puha, kékeszöld tűlevelekkel és ehető magvakat rejtő nagy tobozokkal, a kertekben azonban elsősorban díszfajtái révén kap szerepet. A 'Shile Kan' egy újabb, keskeny oszlopos forma, amely kisebb kertekbe is alkalmas. 10 éves korára körülbelül 1,2–1,5 m magasságot és 0,4–0,6 m szélességet ér el, kifejlett állapotban általában mintegy 3–4 m magas és 0,8–1,2 m széles. Koronája karcsú, sűrű, piramis alakútól oszloposig terjed, alakító metszést különösebben nem igényel. Az ágakon ötös csomókban 7–10 cm hosszú tűlevelek ülnek, színük kékeszöld vagy kékesszürke, fonákjuk világosabb, így a korona finoman hamvas hatást kelt. A tűlevelek több évig az ágakon maradnak, és télen is teltnek mutatják a fát. Tobozok inkább idősebb példányokon jelennek meg, megnyúlt tojásdadok, a kerti gyakorlatban főként díszértékük van. Nagyon keskeny növekedésének köszönhetően függőleges hangsúlyként kisebb előkertekbe, teraszok mellé, hangaágyásokba, valamint díszfüvekkel és törpe tűlevelűekkel alkotott társításokba is illik.

Koreai cirbolyafenyő - Pinus koraiensis a Távol-Keletről, főként Koreából és Japánból származik. Lassú növekedésű, jellegzetes kúpos koronájú örökzöld tűlevelű. Kérge szürkés, és sokáig sima marad. A fa mintegy 18-25 m magasra nő. Széles, oldalirányban szétterülő gyökérzete kiváló stabilitást biztosít különféle talajviszonyok között. Tűlevelei ötösével állnak csomókban, sötétzöldek és 6-12 cm hosszúak. Külső oldaluk sötétzöld, belső oldaluk kékesfehér árnyalatú. A fiatal hajtásokat rozsdás molyhos bevonat fedi, a téli rügyek vörösesbarnák, ami tovább növeli a fa díszértékét. A koreai cirbolyafenyő Közép-Európa viszonyai között teljesen télálló. Napos, tágas termőhelyet kedvel. Legjobban a szárazabb vagy mérsékelten nedves, jó vízáteresztő, savanyú, mérsékelt tápanyagtartalmú talajokon fejlődik. Túlzottan nedves körülmények között azonban a törzs belső korhadása léphet fel. Szoliterként is ültethető, de kisebb, laza csoportokba is jól illeszthető. A tájépítészetben kiválóan harmonizál különféle tűlevelűekkel, köztük törpe formákkal is, valamint könnyed, légies lombos fás szárúakkal. A koreai cirbolyafenyő így sokféle kerti kompozícióba ajánlható, ahol teljes mértékben kibontakoztathatja esztétikai értékét. 

Termesztés: A tűlevelek színe és sűrűsége teljes napon a legszebb, enyhe félárnyékban a fajták egy része még megbízhatóan nő, de a korona lazább lesz. A szélvédett hely főként télen előnyös, amikor a szél és a napsütés együttesen a tűlevelek kiszáradását okozhatja, meleg síkvidéken a hűvösebb altalaj és a talajtakarás teremtette mikroklíma segít. Jó vízáteresztő, homokos vályog vagy köves talaj válik be, nehéz agyagban fontos a vízelvezetés, a törpe formák érzékenyen reagálnak a túlöntözésre. Az ajánlott pH körülbelül 4,5–6,5, sok kerti talajban az enyhén savanyú vagy gyengén semleges közeg is megfelel. A konténeres növények márciustól novemberig ültethetők, a meleg időszakban rendszeres öntözéssel, hogy a földlabda ne száradjon ki, különösen az első nyáron. Begyökeresedés után szárazságtűrése közepes vagy magas, a törpe fajtáknál hosszan tartó kánikulában mégis megéri az egyenletes nedvesség. A trágyázás mértékletes legyen, tavasszal kisebb adag lassan oldódó, tűlevelűeknek való trágyával, a túl sok nitrogén puha hajtásnövekedést és nagyobb betegségkockázatot okoz. Metszést általában nem igényel, a sűrítés érdekében május–júniusban néha visszacsípik a tavaszi „gyertyákat”. A kéregmulcs stabilizálja a talaj nedvességét és hőmérsékletét. Gyakran nevelik edényben is, ehhez vízelvezető réteg, jó vízáteresztő közeg és az edény téli védelme szükséges a gyökerek átfagyása ellen, olvadáskor figyelni kell a nedvességre. A törpe fenyők fagytűrése általában magas, -30°C körül, a fő kockázatot inkább a téli kiszáradás és a túlöntözés jelenti. Kártevők közül szárazságban takácsatkák és levéltetvek jelenhetnek meg, betegségek közül tűlevélkarcolat (tűhullás) és nehéz talajban gyökérrothadás. A tőtávolságot a várható szélesség szerint érdemes megválasztani, tájékoztatásul párnás formáknál 0,8–1,5 m, szélesebb törpe fajtáknál 1,5–2,5 m körül.

Szerző: Nikol | Revízió: 30.11.2025