Koreai hegyi pajzsika Dryopteris coreano-montana

Termék részletes leírása

Koreai hegyi pajzsika - Kelet-Ázsiából származik, főként Korea és Japán hegyi erdeiből, elterjedési területe Szahalinig és a szomszédos vidékekig nyúlik. A természetben aljnövényzetként nő agyagos talajokon, magasabb páratartalom mellett, gyakran hűvösebb völgyekben és lejtőkön. Rizómája felálló, rozsdabarna pelyvapikkelyek borítják, így a növény már kihajtáskor is karakteres. Levelei szélesen háromszög alakúak, szilárdak, 2–3-szorosan szárnyasak. Kihajtáskor világoszöldek vagy ánizszöldek, a nyár folyamán középzöld árnyalatúvá válnak. Kifejlett állapotban magassága nagyjából 0,6–1,2 m, szélessége leggyakrabban 0,6–0,8 m körüli. Az ültetésekben nyugodt hatású szoliternövény árnyékos helyre. Jól illik rododendronokhoz, hortenziákhoz, árnyékliliomokhoz és struccpáfrányhoz. Tavaszi hagymásokkal is társítható, amelyek később eltűnnek a páfrány lombja alatt. Levélnyelei általában simák, barnák és fényesek, gyakran 10–20 cm hosszúak. A levéllemez 60–80 cm hosszú és körülbelül 20–25 cm széles, így már egyetlen tő is áttekinthető hangsúlyt teremt az aljnövényzetben.

Termesztés:  Félárnyékban vagy árnyékban, szélvédett, nyugodtabb mikroklímájú helyen érzi jól magát, ahol magasabb a légpáratartalom, például ritkás fás növények alatt. Legjobb számára a humuszos, tápanyagban gazdag, tartósan üde, ugyanakkor jó vízáteresztő talaj. Fontos a jó vízelvezetés, mert a téli pangó víz károsítja a rizómát. Az enyhén savanyú vagy semleges, nagyjából pH 5,5–7,0 kémhatású talajt kedveli. Ültetése márciustól májusig, majd szeptembertől októberig a legsikeresebb, nyári ültetésnél gyakoribb öntözéssel kell számolni. Az öntözés az első évben és hosszabb aszályos időszakokban kulcsfontosságú. Begyökeresedés után a rövid szárazságot elviseli, a tartós vízhiány azonban rövidíti és szárítja a leveleket. Elegendő a mérsékelt trágyázás, általában tavaszi komposzt- vagy lombkomposzt-adag. A túlzott nitrogénellátás puhább leveleket eredményez. A metszés a régi és sérült levelek eltávolítására korlátozódik a tél végén vagy kora tavasszal, hogy az új hajtások tisztán bújjanak elő. A lombkomposztból vagy finom kéregből készült talajtakarás stabilizálja a nedvességet, és védi a gyökérnyakat a hőingadozástól. Dézsában is nevelhető mélyebb cserépben, vízelvezető réteggel és humuszban gazdag, durvább frakcióval kevert ültetőközegben, télen pedig elengedhetetlen a túlöntözés elkerülése. Spórás páfrány, nem virágzik és nincs termése. A kifejlett tövek fagytűrése nagyjából -28 és -30 °C között van, a levelek azonban hó nélküli fagyban már -10 és -15 °C körül is károsodhatnak. Az ajánlott ültetési távolság a tő várható méretétől függően 45–60 cm. Rossz légmozgás esetén levélfoltosság vagy lisztharmat jelentkezhet, túl nedves talajban rizómarothadás. A kártevők közül a csigák a fiatal hajtásokat károsítják, dézsában néha az ormányosbogarak is megjelennek. Kezdők számára a túlöntözés nélküli, egyenletes nedvesség a legmegbízhatóbb.

Szerző: Kristýna | Revízió: 21.01. 2026