Koreai kajszibarack Prunus ansu

Termék részletes leírása

Koreai kajszi - fogyasztható és dísznövényként is ismert faj, amely szorosan rokonsági kapcsolatban áll a hagyományos kajsziél. Botanikai szempontból gyakran Prunus armeniaca var. ansu néven is említik, a modern megközelítésben pedig a közös kajszi keleti változatának tekinthetik. Kínából, Koreából és Japánból származik, ahol lejtőkön, völgyekben nő vadvirága, és hosszú ideje termesztik. Magasra növő lombhullató fa, széles koronával, magassága 8–15 m, szélessége pedig 6–10 m. Növekedése természetesen szellős, ágai az előző évi fán hozzák a virágokat. Levelei zöldek, kisebbek, mint sok gyümölcsű kajszié, tojás alakúak vagy széles tojás alakúak, finoman fűrészes szélűek, ősszel pedig sárgulnak. A virágok nagyon korán, már tavasz elején, gyakran márciusban vagy áprilisban megjelennek, még a levelek kihajtása előtt. Egyszerűek, fehér vagy halvány rózsaszín színűek, nektárt termelnek, így vonzzák a méheket, bombortokat és a magányos beporzókat. Nyáron apró, sárga vagy narancssárga csonthéjas gyümölcsök érnek be, amelyek jelledően savanykás ízűek. Cukrokat, rostokat, szerves savakat, káliumot, karotenoid festékanyagokat és polifenolokat tartalmaznak. A magasabb savtartalom miatt elsősorban kompotok, lekvárok, zselék, szirupok, szószok, chutney-k, gyümölcsborok készítésére és szárításhoz alkalmasak. Kiváló választás szoliter növényként nagyobb kertekbe, gyümölcsösök szélére és ehető növénytelepítésekbe.

Gondozás: a legalkalmasabb helyszín a teljes napfény, meleg és szellős exponáltság, lehetőleg a fagyvölgyeken kívül. A korai virágzás a fő kockázat, mivel a rügyeket és a virágokat a késői tavaszi fagyok károsíthatják. A helynek védettnek kell lennie a jeges széllel szemben, de nem lehet túl zárt vagy párás, hogy a korona az eső után gyorsan megszáradjon. A talajnak mélynek, humuszban gazdagnak, táptanyagosnak, jó vízáteresztő képességűnek és mérsékelten nedvesnek kell lennie, kerüljük a hosszú távú pangó vizet. Az ajánlott pH-érték körülbelül 6,5–7,5, jól tolerálja a semleges vagy gyengén lúgos reakciót. Ültetéskor komposztot dolgozzunk bele, nehezebb talaj esetén drénréteget használjunk, az ifjú fát pedig egy karóhoz rögzítsük. Az első két szezonban fontos a rendszeres öntözés, később főként a virágzás, a gyümölcsinek a kötődése idején és hosszú szárazság esetén. A mulcs segít megőrizni a nedvességet, de a növény törzse szabadon kell maradnia. A trágyázást tavaszan végezzük komposzttal vagy káliumban gazdag gyümölcsű növényekhez való műtrágyával. A túlzott nitrogénbevitel puha növekedést és a fa rosszabb beérését eredményezi. A metszést a virágzás után vagy a betakarítás után végezzük, ilyenkor ritkítsuk a koronát és távolítsuk el a sérült ágakat. A mély téli metszés növelheti a gummózás kockázatát. A beért fa nagyjából -25 °C és -30 °C közötti hőmérsékletet tűr, a virágok viszont érzékenyebbek a fagyra. Konténeres fáiakat márciustól novemberig ültetjük. A szabadnövésű fa számára az ajánlott tőtávolság 6–8 m.

Szerző: Krisztina | Revízió: 2026.06.22