Koreai kajszibarack Prunus ansu

Termék részletes leírása

Koreai kajszibarack - a közönséges kajszibarackkal közeli rokonságban álló ehető és dísznövényként is értékes faj. Botanikailag gyakran Prunus armeniaca var. ansu néven is tárgyalják, az újabb felfogás szerint a kajszibarack keleti változataként is nyilvántartható. Kínából, Koreából és Japánból származik, ahol lejtőkön és völgyekben nő, és régóta termesztik. Széles koronájú, magasabb lombhullató fa, 8–15 m magas és 6–10 m széles. Növekedése természetesen laza, virágait a tavalyi vesszőkön hozza. Levelei zöldek, kisebbek, mint sok gyümölcstermő kajszifajtáé, tojásdadok vagy széles tojásdadok, finoman fűrészes szélűek, ősszel megsárgulnak. Virágai nagyon kora tavasszal, gyakran márciusban vagy áprilisban, még lombfakadás előtt nyílnak. Egyszerűek, fehérek vagy halvány rózsaszínesek, nektárt adnak, és vonzzák a méheket, a poszméheket és a magányos beporzókat. Nyáron apró, sárga vagy narancssárga, kifejezetten savanyú ízű csonthéjas termései érnek. Cukrokat, rostot, szerves savakat, káliumot, karotinoid színanyagokat és polifenolokat tartalmaznak. Magasabb savtartalmuk miatt főként befőttnek, lekvárnak, zselének, szörpnek, mártásnak, chutney-nak, gyümölcsbornak és aszalásra alkalmasak. Szoliterként nagyobb kertekbe, gyümölcsöskertek szegélyébe és ehető ültetésekbe ajánlott.

Termesztés:  Teljes napos, meleg és jól szellőző fekvésbe, lehetőleg fagyzugoktól távol ültessük. A korai virágzás a fő kockázat, mivel a bimbókat és a virágokat a késő tavaszi fagyok károsíthatják. A termőhely legyen védett a jeges széltől, de ne zárt és nedves, hogy a korona eső után gyorsan felszáradjon. A talaj legyen mélyebb rétegű, humuszos, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő és mérsékelten nedves, tartós pangóvíz nélkül. Az ajánlott pH körülbelül 6,5–7,5, jól tűri a semleges vagy enyhén lúgos kémhatást. Ültetéskor komposztot dolgozunk a talajba, nehezebb talajban vízelvezető anyagot is, a fiatal fát pedig karóhoz rögzítjük. Az első két évben fontos a rendszeres öntözés, később főleg virágzáskor, terméskötődéskor és hosszan tartó aszályban. A mulcs segít megőrizni a nedvességet, de a fa gyökérnyakát szabadon kell hagyni. A trágyázást tavasszal végezzük komposzttal vagy elegendő káliumot tartalmazó, gyümölcsfáknak való trágyával. A túl sok nitrogén puha növekedést és a vesszők gyengébb beérését okozza. A metszést elvirágzás vagy betakarítás után végezzük, ilyenkor ritkítjuk a koronát és eltávolítjuk a sérült ágakat. Az erős téli metszés növeli a mézgásodás kockázatát. A beérett fás részek körülbelül -25 °C és -30 °C közötti hideget viselnek el, a virágok érzékenyebbek a fagyra. A konténeres facsemeték márciustól novemberig ültethetők. Szabadon növő fa esetén a tőtávolság 6–8 m. 

Szerző: Kristýna | Revízió: 22.06. 2026