Kőtörőfű cortusifolia Dancing Pixies 'Tinka' - Saxifraga cortusifolia Dancing Pixies 'Tinka' Saxifraga cortusifolia Dancing Pixies 'Tinka'

Termék részletes leírása

Saxifraga cortusifolia Dancing Pixies 'Tinka' – a Dancing Pixies sorozat tagja kelet-ázsiai erdős élőhelyekre utal, ahol a faj a sziklák nedves árnyékában és a patakok mentén nő. A Dancing Pixies sorozatot a Heuger német faiskola nemesítette az őszi virágzású kultivárok csoportjaként. A növény alacsony, félörökzöld bokrokat képez, amelyek alapi rózsáiban kerek, tenyeresen karéjos levelek találhatók, átmérőjük 7–10 cm. A levélzet sötétzöldtől az olívig terjed, lilás árnyalattal, amely ősszel tovább erősödik. Virágzás idején a növény magassága körülbelül 20–25 cm, szélessége pedig 25–30 cm. Augusztustól novemberig vékony, vöröses szárakon laza fürtökben csillag alakú virágokat hoz, rózsaszín vagy rózsaszín-lila árnyalatokban, tipikusan megnyúlt alsó sziromlevéllel. A virágok közepes méretűek, különösebb illat nélkül, és tömeges ültetésben finom rózsaszín fátyolként hatnak a sötét levélzet felett. Késői nektárt biztosítanak a méheknek és más beporzóknak, amikor a legtöbb évelő növény már nem virágzik. A Saxifraga cortusifolia fajtának a szakirodalom szerint ehető levelei vannak, nem mérgezőnek tekintik, és a természetben nedves, árnyékos helyeken nő; a 'Tinka' kultivár esetében azonban a kertekben elsősorban díszítőértékét használják ki. A kertben jól érvényesül a cserjék aljnövényzetében, a sziklakert árnyékos szélén, valamint dézsában az erkélyen vagy teraszon, ahol alacsony szőnyeget képez és finoman összeköti a növényzetet. Megfelelő társnövények az erikák és a hangák, az árnyékkedvelő páfrányok, a kaukázusi harangláb és a díszítőlevelű évelők, amelyek kiegészítik a sötét leveleket és meghosszabbítják az érdekes szerkezet szezonját.

Termesztés: Előnyben részesíti a kert árnyékos és félárnyékos részeit. A növények védett helyen fejlődnek, erős déli napfény nélkül, leginkább épületek keleti vagy északi oldalán, vagy könnyű faárnyékban. Humuszos, tápanyagban gazdag, jól vízáteresztő talajt kedvelnek, egyenletes nedvességgel, pH-értékük nagyjából 6–7,5. A talaj nem szabad kiszáradnia, sem pedig tartósan túl nedvesnek lennie; finom kavics vagy avar mulcs réteg ajánlott, amely védi a gyökereket a hőmérséklet-ingadozástól és segít megőrizni a nedvességet. A telepítés márciustól októberig végezhető, hidegebb területeken inkább tavasszal, ajánlott távolság 20–25 cm, ami teljes fedettség esetén kb. 12–16 növényt jelent négyzetméterenként. Konténerekben jó minőségű virágföldet javasolt használni, komposzttal és apró kavicscal keverve, vízelvezető lyukkal ellátott edényben, rendszeres, de mérsékelt öntözéssel. Az öntözés általában mérsékelt, tavasszal elegendő kisebb adag szerves trágya vagy komposzt. A fagyállóság nagyjából -10 °C-ig terjedő rövid hőmérséklet-csökkenésnek felel meg; melegebb területeken a szabadföldben a növények jól áttelelnek könnyű, fenyőgallyakból vagy levelekből álló téli takarás alatt. Konténerekben és magasabb fekvésű helyeken javasolt az edényeket télen védeni, vagy hűvös, fagymentes helyre vinni. Virágzás után az elnyílt virágzatok levághatók, és a levélrózsák meghagyhatók, amelyek télig dekoratívak maradnak. Betegségek és kártevők közül levéltetvek, csigák és főként az ormányosbogár lárvái fordulnak elő, amelyek a nedvesebb, árnyékos helyeket kedvelik; tartós túl nedvesedés esetén szürke penész veszélyezteti. Összességében egy lassan növő, igénytelen fajról van szó, amennyiben biztosított az árnyékos fekvés, a humuszos talaj és a téli védelem a leghidegebb időszakokban.

Szerző: Nikol | Felülvizsgálat: 2025.11.26.