Kőtörőfű pubescens subsp. iratiana Saxifraga pubescens subsp. iratiana

Termék részletes leírása

Kőtörőfű pubescens subsp. iratiana - alacsony, párnás, tömör növekedésű évelő. A Pireneusokból származik. Ott a hűvösebb hegyvidéki övezetben él sziklarepedésekben és gyors vízelvezetésű törmeléklejtőkön, gyakran meszes alapkőzeten. A kertben alacsony, lassan terjedő párnákat alkot, amelyek szorosan egymás mellett álló tőlevélrózsákból állnak. Levelei puhák, finoman szőrösek, szürkészöldek vagy világoszöldek, gyakran tenyeresen több cimpára szeldeltek, így a tő felszíne virágzáson kívül is plasztikus hatású. Kifejlett állapotban az állomány általában 4–6 cm magas és mintegy 15 cm széles. Virágzáskor a teljes magasság nagyjából 8–10 cm-re emelkedik. Késő tavasszal a rózsák fölött rövid szárakon tál alakú, sárga közepű fehér virágok jelennek meg, néha finom rózsaszín erezettel. A virágokat apró beporzó rovarok látogatják. Örökzöld tőlevélrózsáinak köszönhetően a növény elvirágzás után is díszítő marad. A kínálatban Saxifraga iratiana néven is előfordulhat. Kővályúkba, száraz kőfalak réseibe, alpinkertbe és finomabb kavicsos ültetésekbe illik. Hatásos a kontraszt a Saxifraga paniculata sima rózsáival. Finom átmenetet teremtenek mellette a varjúhájak, a ternyék, a kakukkfű vagy az apró szegfűk.

Termesztés: Teljes napot vagy enyhe félárnyékot kíván, és mindenekelőtt kiváló vízelvezetést. A téli nedvesség ugyanis gyakrabban okoz pusztulást, mint a fagy. Sovány, ásványos, kaviccsal és kőzúzalékkal kevert talaj való neki, ideális esetben semleges vagy enyhén lúgos, pH 6,5–7,8. Kötöttebb talajban az ültetőgödörbe durva homokot és zúzalékot kevernek. A felszínt gyakran kavicsmulccsal takarják, amely csökkenti a tőlevélrózsa szennyeződését és a gyökérnyak rothadásának kockázatát. Fontos a jó légmozgás is, ezért nem ültetik tartós hótakarójú, eldugott zugokba. A konténeres növények ültetés után általában gyorsan megerednek. Öntözésre főleg ültetés után és hosszan tartó nyári aszály idején van szükség, később a növény szárazabb körülményeket is elvisel. A trágyázás legyen mértékletes. Jobbak a kis adagok tavasszal és elvirágzás után, hogy a szövetek jól beérjenek. Tavasszal eltávolítják a sérült leveleket, elvirágzás után a virágszárak visszavághatók. A tőlevélrózsa így tömör marad, és minimális bolygatás mellett hosszú életű. Edényben is nevelhető, ha van vízelvezető réteg és zúzalékot tartalmazó ásványos ültetőközeg. Télen fontos, hogy az edényt védjük a tartós esőtől. Ültetése márciustól októberig lehetséges, nem fagyott talajba. 20–25 cm-es tőtávolság mellett négyzetméterenként mintegy 16–20 növénnyel számolnak. Fagytűrése kerti körülmények között általában -30 °C körüli. A leggyakoribb probléma a túlöntözés okozta rothadás, különösen esős teleken. Ritkán levéltetvek jelennek meg a virágszárakon, vagy csigák okoznak kárt.

Szerző: Nikol | Revízió: 8.1. 2026