Közönséges babérmeggy 'Bonaparte' Prunus laurocerasus 'Bonaparte'

Termék részletes leírása

Közönséges babérmeggy 'Bonaparte'  - Délkelet-Európából és Kis-Ázsiából származik, a kertekben örökzöld, bőrszerű leveleiért és a gyorsan kialakuló takarásért nevelik. A 'Bonaparte' licenccel védett szelekció, 'Flippi01' néven is szerepel, felfedezőjeként Adrian Stravert tartják számon, a holland faiskolákban keskeny növekedése miatt becsülik. Oszlopos habitusú és sűrűn elágazó, így széles terjeszkedés nélkül is összefüggő zöld falat alkot élősövényként és szoliterként egyaránt. A kifejlett cserje általában 2,5–3 m magasra és 0,7–1,2 m szélesre nő, szabadon növő formában nagyjából 3,5 m-t is elérhet. Levelei sötétzöldek, fényesek és merevek, a tavaszi hajtások réz-bronz árnyalatban hajtanak ki, majd fokozatosan kizöldülnek. Áprilisban és májusban apró, krémfehér virágokból álló, nagyjából 10–15 cm hosszú, felálló fürtök jelennek meg, helyenként finom rózsaszín árnyalattal és enyhe illattal. Nyár végétől őszig gömbölyű, fekete csonthéjas termések érnek, ezek azonban nem fogyaszthatók. A növény mérgező, különösen levelei és magjai tartalmaznak cianogén glikozidokat. Élősövénybe ideális, szoliterként is szépen mutat. 

Termesztés: Napos vagy félárnyékos helyen fejlődik a legjobban, melegebb vidékeken a világosabb árnyékot is elviseli. A biztonságos teleléshez szélvédett fekvés és olyan védett mikroklíma ajánlott, ahol nem éri kiszárító szél és erős kora tavaszi napsütés. A humuszos, tápdús és jó vízáteresztő, egyenletesen nedves talajt kedveli, a tartós pangó víz növeli a gyökérelhalás kockázatát, ezért fontos a vízelvezetés. Az ajánlott pH nagyjából 5,5–7,0. Az ültetés általában március–november között történik az időjárástól függően, ültetés után kulcsfontosságú a rendszeres öntözés, örökzöld növényként pedig a téli öntözés is olvadáskor. Begyökeresedés után a rövid szárazságot elviseli, a hosszabb aszály azonban a levélszélek elszáradásában mutatkozhat meg, ezért segít az egész évben fenntartott kéreg- vagy lombkomposzt-mulcs. A tavaszi trágyázás komposzttal vagy örökzöld fás szárúaknak való lassan oldódó műtrágyával elősegíti a dús lombozatot, a nitrogénnel való túltrágyázás növeli a fagykár iránti fogékonyságot. A metszést jól tűri, élősövénynél leggyakrabban elvirágzás után vagy nyár végén végezzük. Virágzása általában április–májusra esik, sötét termései nyár végétől őszig érnek, és nem fogyaszthatók. Fagytűrését a források leggyakrabban –15 és –23 °C között adják meg, az edzettebb fajták ennél alacsonyabb értéket is kaphatnak, a fiatal ültetéseknek jót tesz a mulcs. Élősövényhez a fajta növekedésétől függően nagyjából 50–80 cm-es tőtávolság ajánlott. Edényben nagyobb mennyiségű, drénréteggel ellátott közegben, rendszeres öntözéssel és az edény átfagyás elleni téli védelmével nevelhető. A betegségek közül levélfoltosság és levéllyukacsosodás, a kártevők közül levéltetű vagy gyalogormányos jelenhet meg, a problémákat a túlöntözéstől mentes termőhely és a kiegyensúlyozott tápanyag-ellátás csökkenti.

Szerző: Kristýna | Revízió: 13.02.2026