Közönséges boróka 'Goldschatz' Juniperus communis 'Goldschatz'

Termék részletes leírása

Közönséges boróka 'Goldschatz' - az őshonos európai faj alacsony, lassan növő fajtái közé tartozik. A faj Európa és Ázsia hűvösebb területein elterjedt. Természetes élőhelyei a szárazabb lejtők, a hangások és a világos erdeifenyvesek, ez magyarázza kiváló ellenállását a széllel, a napsütéssel és a szegényebb talajokkal szemben. A 'Goldschatz' fajtát tömör, szélesen terülő habitus jellemzi, amelyben az egyes ágak alacsony, enyhén boltozatos, körülbelül 0,3-0,4 m magas és 1-1,2 m széles állományt alkotnak. A levelek tűszerűek, rövidek és szúrósak, a fiatal hajtásokon túlnyomórészt aranysárgák, az idősebb részek fokozatosan sárgászöld tónusba mennek át. Színe egész évben élénk marad, legintenzívebb tavasszal és teljes napon nevelve. A boróka kétlaki, tavaszi virágai feltűnés nélküliek, a nővirágú egyedeken kis, gömbölyű, kékesen hamvas tobozbogyók jelenhetnek meg, ezek azonban nem fogyaszthatók. Tisztán díszértékű fajta, amely felületi telepítésekben érvényesül a legjobban. Jól mutat sziklakertekben, kavicságyásokban, száraz lejtőkön, tűlevelű csoportok szélén és kisebb edényekben is. Aranysárga tűlevelei kellemes kontrasztot adnak a fenyők és borókák sötétzöld formáihoz, jól illenek a szürke lombú évelőkhöz, például az ökörfarkkórókhoz vagy az árvalányhajakhoz, és fényhangsúlyt visznek a modern, minimalista telepítésekbe.

A közönséges boróka örökzöld, lassan növő tűlevelű, amely hazánkban is őshonos, és szinte egész Európában elterjedt. A természetben felálló cserje, kisebb fa vagy terülő bokor formájában fordul elő, a termőhely adottságaitól és az adott változattól függően. Általában 2-5 m magasra nő, de léteznek törpe és kúszó formái is. Tűlevelei szúrósak, 1-2 cm hosszúak, gyakran ezüstösen hamvasak, hármas örvökben állnak. Jellegzetes dísze a kékesfekete, gömbölyű tobozbogyó, a borókabogyó, amely csak a második évben érik be. Természetes ellenálló képességének és mutatós megjelenésének köszönhetően kedvelt eleme a díszkerti és a természetközeli telepítéseknek.

Termesztés:  A napos termőhelyet kedveli, ahol a hajtások aranyszíne a legélénkebb. Enyhe árnyékolást elvisel, de színe ekkor kevésbé intenzív. A termőhely legyen jól szellőző, száraz vagy mérsékelten nedves, tartós téli nedves hóterhelés nélkül. A talaj jó vízáteresztő, homokos vályog vagy köves, ideális kémhatása pH 6-7,5 körül van, ugyanakkor a boróka elviseli a szegényebb, enyhén savanyú vagy enyhén lúgos körülményeket is. A konténeres növények márciustól novemberig ültethetők. Kötött talajban kavicsos drénréteg és homok hozzáadása segít. Ültetés után a begyökeresedésig rendszeres öntözés szükséges, később jól tűri a szárazságot, és öntözésre csak tartós nyári hőségben van szükség. Tápanyagigénye csekély, általában elegendő egy tavaszi adag alacsony nitrogéntartalmú tűlevelű-műtrágya. A talaj felszíne kaviccsal mulcsozható, ami elősegíti a tűlevelek szép színeződését és megakadályozza a gyomosodást. Metszése nem szükséges, csak a száraz vagy sérült ágakat távolítjuk el tavasszal. Fagytűrése általában -28 °C körül van, így a magasabban fekvő területeken is gond nélkül áttelel. Pangóvizes helyen gyökérrothadás léphet fel, túl sűrű telepítésben a hajtások gombás betegségei jelentkezhetnek. Talajtakaró hatás eléréséhez körülbelül 2-3 növény ültetendő 1 m²-re, más fás szárúakkal csoportosan ültetve 0,8-1 m körüli tőtávolság ajánlott.

Szerző: Jana | Revízió: 28.11. 2025