Közönséges bükk 'Silbertaler' Fagus sylvatica 'Silbertaler'

Termék részletes leírása

Közönséges bükk 'Silbertaler' - a 'Silbertaler' fajtát G. Escherich fedezte fel 1993-ban. A lassú növekedésű, kisebb, tömött habitusú formák közé tartozik. Hazai viszonyok között kifejlett korában általában körülbelül 3–4 m magasra és mintegy 3 m szélesre nő, sűrű koronával és sima, szürke kéreggel. Levelei szórt állásúak, tojásdadok vagy széles oválisak, finoman hullámos szélűek. A szabálytalan krémfehér vagy világossárga szegély mélyzöld közepet rajzol körül, egyes levelek tisztán zöldek maradhatnak, így a tarkázottság természetesen változatos hatást kelt. Ősszel a lomb sárga árnyalatokba fordul, a fiatalabb növényeken pedig a száraz levelek egy része a telet is átvészelheti. Áprilisban és májusban jelennek meg jelentéktelen virágai csüngő barkákban, szeptemberben és októberben érnek a tüskés kupacsba zárt bükkmakkok, amelyeket a madarak és a kisemlősök is hasznosítanak. A világos, tarka lomb szépen elüt a sötét tűlevelűektől, a tiszafától, az örökzöld rododendronoktól és a bordó levelű évelőktől, szoliterként és kisebb csoportokba egyaránt alkalmas. Kertépítészeti kompozícióban lazábban nevelt élősövényt is alkothat, ahol a tarkázottság oldja a zöld levélfal egyhangúságát.

A közönséges bükk Európában őshonos, termetes, lombhullató lombos fa a bükkfélék (Fagaceae) családjából. 30-40 m magasra is megnőhet, koronája széles, törzse jellegzetesen sima. Levelei oválisak, sötétzöldek, szélükön fogazottak. Jellegzetes virágzata tavasszal megjelenő, kocsányos barkákból áll. Termése a bükkmakk, tüskés kupacsba zárt háromélű makkocska. Termesztéséhez kellően napos hely és jó vízáteresztő talaj szükséges, de félárnyékban is jól fejlődik. A nedves talajt kedveli, a légszennyezést viszonylag jól tűri. Fagytűrő, és a különféle éghajlati viszonyokhoz is jól alkalmazkodik. A kertépítészetben sokféleképpen hasznosítják. Elegáns megjelenése és termete miatt gyakran ültetik szoliterként parkokba és kertekbe. A bükkfasorok esztétikus megjelenésük és árnyas folyosóik miatt is kedveltek. Kertépítészeti tervekben vegyes erdei állományok részeként is szerepel, ahol jellegzetes lombjával és formájával természetes hangulatot teremt. Számos igen mutatós fajtája van, amelyek levelük színében és alakjában, valamint méretükben és formájukban is különböznek, így nemcsak nagy parkokban, hanem kisebb kertekben is felhasználhatók. A közönséges bükk a jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag, jó vízellátású, mérsékelten meszes talajokat kedveli. A legmegfelelőbb termőhely a napostól a félárnyékosig terjed, érzékeny a hirtelen fagyokra és a közvetlen napsugárzásra, amely károsíthatja a kérgét. A magasabb páratartalmat kedveli, ültetése inkább nagyobb gyepfelületekre ajánlott. Fontos tudni, hogy gyökérzete meglehetősen kiterjedt, és károsíthatja a felszín alatti szerkezeteket.

Termesztés: Ideális számára a napos vagy félárnyékos termőhely, az első években bőséges vízellátást igényel, mert a fiatal növények érzékenyen reagálnak a szárazságra. Elegendő helyre, mély, humuszos, egyenletesen nedves és jó vízáteresztő talajra van szüksége, legjobb az enyhén savanyú vagy semleges kémhatású, a tartósan pangó vizes és a tömörödött közeget nem tűri. A metszést csak minimálisan, lehetőleg nyugalmi időszakban végezzük, mert a bükk nem viseli el az erős beavatkozásokat, élősövényként viszont évente egyszer-kétszer rendszeresen nyírjuk, ideális esetben júliusban és szükség szerint ismét szeptember elején. Jó minőségű talajban egyáltalán nem szükséges tápanyag-utánpótlás, tavasszal legfeljebb vékony réteg komposzt adható, vagy alacsony nitrogéntartalmú szerves trágyával enyhén trágyázható.

Szerző: Nikol | Revízió: 23.2. 2026