Közönséges bükk 'Silbertaler' Fagus sylvatica 'Silbertaler'

Termék részletes leírása

Közönséges bükk 'Silbertaler' - a 'Silbertaler' fajtát G. fedezte fel. Escherich 1993-ban, és a lassú növekedésű, kisebb, kompakt habitusú fajták közé tartozik. Csehországban kifejlett korban általában körülbelül 3–4 m magasra és 3 m szélesre nő, sűrű koronával és sima, szürke kéreggel. A levelek váltakozó állásúak, tojásdadok vagy széles tojásdadok, finoman hullámos szélűek. A szabálytalan krémszínű, fehér vagy halványsárga szegély sötétzöld középrésszel szegélyezett, és a levelek egy része tisztán zöld maradhat, így a tarkaság természetesen változatosnak tűnik. Ősszel a lombzat sárga árnyalatúra színeződik, és a fiatalabb növényeknél a száraz levelek egy része áttelelhet. Áprilisban és májusban feltűnő virágok jelennek meg csüngő barkákban, szeptemberben és októberben a makkok tüskés csészében érnek, amelyeket madarak és kisemlősök használnak. A világos tarkázott lombzat jól kontrasztál a sötét tűlevelűekkel, a tiszafával, az örökzöld rododendronokkal, valamint a bordó levelű évelőkkel, és szoliterként, valamint kisebb csoportokban is jól mutat. A kert kompozícióban lazábban vezetett sövényt is alkothat, ahol a tarkaság tompítja a levelek zöld falát.

Bükk erős lombhullató, lombos fa a bükkfafélék (Fagaceae) családjából, Európában őshonos. Ez a fa akár 30-40 méter magasra is megnő, széles koronával rendelkezik, és jellegzetes, sima törzset alkot. Levelei oválisak, sötétzöldek, szélükön fogazottak. A bükkfák jellegzetes virágzatokkal rendelkeznek, amelyek tavasszal jelennek meg. A bükk a tápláló, jó vízelvezetésű és mérsékelt mésztartalmú talajt kedveli. A bükk erdei termesztése napos helyet és áteresztő talajt igényel, de félárnyékban is jól fejlődik. Előnyben részesíti a nedves talajt, és viszonylag ellenálló a légszennyezéssel szemben. Fagyálló, és jól bírja a különböző éghajlati viszonyokat. A parképítésben a bükköt többféleképpen használják. Elegáns megjelenése és növekedése miatt gyakran használják szoliterként parkokban és kertekben. A bükk fasorok is népszerűek esztétikai megjelenésük és árnyékos folyosók kialakítása miatt. A kertészeti tervezésben a vegyes erdős állományok részeként is szerepet kap, ahol jellegzetes lombozatával és formájával hozzájárul a természetes légkör megteremtéséhez. Számos nagyon vonzó fajtája van, amelyek eltérnek a legkülönfélébb színű és formájú levelekben, valamint méretben és formában, így nemcsak nagy parkokban, hanem kisebb kertekben is használhatók. A bükk a tápláló, jó vízelvezetésű és mérsékelt mésztartalmú talajt kedveli. A legmegfelelőbb helyszínek a teljes napfénytől a félárnyékig terjednek; érzékeny a hirtelen fagyokra és a közvetlen napsugárzásra, amely károsíthatja a kérgét. Magas páratartalom mellett fejlődik, és inkább nagyobb füves területekre ajánlott ültetni. Fontos megjegyezni, hogy a bükk hajlamos meglehetősen kiterjedten gyökerezni, és károsíthatja a felszín alatti szerkezeteket.

Termesztés: Ideális a napos vagy félárnyékos hely, az első években elegendő nedvességet igényel, mivel a fiatal növények érzékenyen reagálnak a szárazságra. Elegendő teret, mély, humuszos és egyenletesen nedves, jól vízelvezető talajt igényel, lehetőleg enyhén savanyútól a semlegesig, és nem tűri a tartósan vizes vagy tömörödött aljzatokat. A metszést csak minimálisan, lehetőleg a vegetációs időszakon kívül végezzük, mivel a bükk nem tűri a mély beavatkozásokat; sövényként azonban rendszeresen, évente egyszer-kétszer, ideális esetben júliusban, esetleg szeptember elején nyírjuk. Ha a talaj minősége megfelelő, egyáltalán nem szükséges trágyázni, esetleg tavasszal egy vékony réteg komposztot lehet hozzáadni, vagy enyhén trágyázni alacsony nitrogéntartalmú szerves trágyával.

Szerző: Nikol | Felülvizsgálat: 2026.02.23.