Közönséges cickafark 'Lilac Beauty' Achillea millefolium 'Lilac Beauty'

Termék részletes leírása

Közönséges cickafark 'Lilac Beauty' - a rétek és száraz mezsgyék őshonos, illetve kivadult évelője, amelyet aromás, finoman szeldelt leveleiért és napos helyen tanúsított hosszú élettartamáért becsülnek. A 'Lilac Beauty' fajta erős, felálló szárain lapos, sátorozó virágzatot hoz, amely júniustól szeptemberig apró, lilásrózsaszín árnyalatú fészkekből áll. Az egyes virágsátrak körülbelül 8–10 cm-esek, színük elvirágzás közben finoman levendulaszínűre halványul. Kifejlett korában körülbelül 0,6–0,8 m magas és 0,5–0,6 m széles tövet nevel, szürkészöld, páfrányszerű lombbal. Az ágyásokban világos, nyugodt hangsúlyt ad a díszfüvek, macskamenták, zsályák, meleg színű cickafarkak és kasvirágok között, prérikompozíciókban támasz nélkül is megtartja formáját. Virágai vázába vágva és szárításra is alkalmasak, legjobb akkor szedni őket, amikor a fészkek többsége már kinyílt, de a középső virágok még őrzik színüket. A fajta méhcsalogató, a szezonban a lepkék is gyakran látogatják.

Termesztés: Teljes napon fejlődik a legjobban, a enyhe félárnyékot is elviseli, ott azonban kevesebbet virágzik. Szélvédett hely nem szükséges, fontos viszont a jól szellőző termőhely és a melegebb mikroklíma fal mellett vagy prérikertben. A jó vízáteresztő, homokos vályog- vagy kavicsos, drénezett talaj felel meg neki, mert télen nem tűri a pangó nedvességet. Az ajánlott pH körülbelül 6,0–7,5. Az ültetés általában márciustól októberig végezhető. A 30–40 cm-es tőtávolság nagyjából 6–9 növénynek felel meg négyzetméterenként. A virágzás leggyakrabban júniustól szeptemberig tart, a virágzat folyamatosan vágható vázába és szárításra. Öntözésre főként ültetés után van szükség, begyökeresedés után a cickafark szárazságtűrő, és a kiszáradást jobban viseli, mint a nedvességet. A trágyázás mértékletes legyen, szegényebb talajban gyakran elegendő egy tavaszi komposztadag, a nitrogéntöbblet puhább szárakhoz vezet. Az elvirágzott szárakat visszavágjuk, így meghosszabbodik az újabb bimbók képződése, és az állomány kompakt marad. Ásványi takarás ajánlott, a kavics vagy zúzalék javítja a vízelvezetést. Edényben mélyebb cserépben, drénréteggel és homokkal vagy kaviccsal kevert közegben nevelhető, a téli nedvesség a pusztulás leggyakoribb oka. A beérett tövek fagytűrését leggyakrabban −20 °C alatti értékre teszik, a megerősödött állományokét körülbelül −25 °C-ig. Kezdők számára a legfontosabb, hogy ne öntözzék és ne trágyázzák túl, és 2–3 évente osszák szét a töveket a vitalitás megőrzése érdekében, az alapfajnál a rizómás terjedésre és az önvetésre is figyelni kell. A betegségek közül sűrű állományban és nedvességben lisztharmat és rozsda jelentkezhet, a gyökérproblémák közül kötött talajban rothadás. A kártevők közül a fiatal hajtásokon levéltetű fordulhat elő.

Szerző: Kristýna | Revízió: 09.02. 2026