Közönséges guáva Psidium guajava

Termék részletes leírása

Közönséges guáva - a mirtuszfélék családjába tartozó jelentős trópusi fa, amely Közép-Amerikából és a Karib-térségből származik. Az örökzöld fás szárú növény őshazájában 3–10 méter magasra nő, hordozható növényként azonban általában 1,5–2,5 méter magas cserjévé fejlődik. Rendkívül díszes törzse sima, barna kérgű, amely vékony lemezekben hámlik, és alatta zöld rétegeket tár fel. Levelei átellenesek, merevek, fonákjukon feltűnő erezettel. Hazai viszonyok között nem fagytűrő, az 5 °C alatti hőmérséklet súlyosan károsítja, ezért beltéri vagy üvegházi meleg teleltetést igényel. A növény nem tövises és nem mérgező, sőt ehető terméséről és leveleiről is híres. A guáva legfőbb haszna aromás termése, amely a fehér, fonalas porzójú, jellegzetes szappanillatú virágok nyílása után fejlődik. A termés gömbölyű vagy körte alakú, 3–10 centiméter átmérőjű bogyó, amely éréskor sárgára színeződik. Gyümölcshúsának színe típustól függően eltérő (fehér, sárga vagy rózsaszín), íze harmonikusan édeskés-savanykás, a szamóca, a körte és a birs keverékére emlékeztet. A guáva önbeporzó, így az edényben, magányosan nevelt példányok is teremnek. Termését rendkívül magas C-vitamin-tartalma miatt (akár a narancs ötszöröse) „szupergyümölcsnek” tartják. Lakásban vagy télikertben történő termesztéskor ajánlott a rendszeres tavaszi metszés, amely serkenti az új vesszők képződését, ezeken hozza ugyanis virágait.

Termesztés: Teljesen napos, erős széltől védett termőhelyet igényel, a bőséges közvetlen napfény elengedhetetlen a termés édességéhez és a gyümölcshús jellegzetes vöröses színeződéséhez. Ideális számára a mély, humuszos, jó vízáteresztő, enyhén savanyú kémhatású homokos vályogtalaj, amely megtartja a nedvességet, de megakadályozza a földlabda tartós átnedvesedését. A fiatal növényeket és a termésképzés idején az idősebbeket is rendszeresen és bőségesen kell öntözni, hogy a közeg egyenletesen nedves maradjon. A kifejlett növények elviselik a rövid ideig tartó szárazságot, a jó termés érdekében azonban a nyári hónapokban meg kell akadályozni a földlabda teljes kiszáradását. A trágyázást az aktív növekedés idején, tavasztól késő nyárig 14–21 naponként végezzük magasabb kálium- és mikroelem-tartalmú (főként magnézium és cink) szerves-ásványi trágyákkal. A metszést kora tavasszal vagy a betakarítás után érdemes elvégezni, célja a korona ritkítása, a keresztbe növő ágak eltávolítása és a túl hosszú hajtások visszavágása, ami elősegíti a tömör növekedést és az új vesszőkön a bőségesebb virágképzést. Több példány ültetésekor, amely tavasztól őszig végezhető, a választott koronaformától függően 3–5 méteres tőtávolság ajánlott. Mivel ez a trópusi növény nem fagytűrő, és az 5 °C alatti hőmérséklet levélkárosodást okoz, hazai viszonyok között edényes termesztést igényel, világos helyen, 12–18 °C-on, mérsékelt öntözés mellett teleltetve.

Szerző: Lucie | Revízió: 12.3. 2026