Közönséges gyertyán 'Quercifolia' Carpinus betulus 'Quercifolia'

Termék részletes leírása

Közönséges gyertyán 'Quercifolia' - viszonylag lassan nő, és sűrűn elágazó fát nevel. Régi fajtáról van szó, amelyet az európai faiskolák már a 18. században forgalmaztak, bevezetésének éveként gyakran 1783-at említik. Lassabban nő, sűrűn elágazó koronája kezdetben kúpos, később tojásdad vagy lekerekedő. Kifejlett korában általában 10–12 m magasra nő, idővel ágai szétterülhetnek és enyhén lehajolhatnak, így a korona szélessége 8–10 m körül lehet. Levelei keskenyebbek, mint az alapfajé, olykor egészen a főérig mélyen karéjosak, tavasszal üdezöldek, nyáron mélyzöldek, ősszel élénksárgára színeződnek. Jellemző vonása a visszaütés lehetősége: a korona árnyékos belsejében a szokásos, karéjozatlan levelek is megjelenhetnek, ezért napos helyen mutat a legszebben. Áprilistól májusig feltűnés nélküli barkák jelennek meg, később apró makkocskák csüngő terméságazatokban. A kertépítészetben szoliterként alkalmazzák gyepfelületen, parkokban és nagyobb kertekben, ahol szép kontrasztot alkot a finom levelű fás szárúakkal, díszfüvekkel és örökzöld cserjékkel. Törzse szürke és feltűnően sima, az idősebb példányokon a gyertyánokra jellemző finoman hullámos rajzolat látható. Éves növekedése a lassabban növő példányoknál a talajtól és a nedvességtől függően gyakran mintegy 20–30 cm. Lombhullás után érvényesül az ágak finom szerkezete, amely a téli fényben grafikus és nyugodt hatást kelt.

A közönséges gyertyán (latinul Carpinus) Európában és Ázsiában gyakran előforduló lombos fa. Közepes termetű fa, amelyet sima, szürke kéreg és váltakozó állású, ovális, fűrészes szélű levelek jellemeznek. Levelei ősszel gyönyörű aranysárga színt öltenek, ami a gyertyán egyik vonzó tulajdonsága. Koronája jellegzetes formájú, tömör és sűrű megjelenésű. A gyertyán gyakran 15–25 m magasra nő, kemény fáját az asztalosságban és a fafaragásban hasznosítják. Termesztését tekintve a jó vízáteresztő talajt és a napos vagy félárnyékos termőhelyet kedveli. Viszonylag igénytelen és ellenáll a légszennyezésnek, ezért városi környezetbe is alkalmas. Fontos, hogy elegendően nedves környezetet biztosítsunk számára, különösen az ültetést követő első években. A kertekben gyakran díszfaként vagy sövények kialakítására használják. Sűrű koronája árnyékot és védelmet nyújt a kíváncsi tekintetek elől, így kiváló választás kertrendezéshez. Fasorok kialakítására vagy vegyes erdőállományok részeként is alkalmas. Számos kiváló, mutatós habitusú fajtája van, amelyek széles körben felhasználhatók nagy és kis zöldfelületek kialakításában, valamint kertekben is.

Termesztés: Megbízható választás alföldekre és középhegységi területekre. Legjobban napos vagy félárnyékos termőhelyen fejlődik, de enyhe árnyékolást is elvisel. Mélyebb, üde vagy mérsékelten nedves, jó vízáteresztő, humuszban gazdag talajt igényel, a szokásos kerti vályogtalajokat is tűri, nagyon kötött és tartósan vizenyős talajban növekedése gyengül. A szezon egész ideje alatt ültethető, amikor a talaj meleg és nedves. Az ültetés utáni első években száraz időszakokban jót tesz neki a rendszeres öntözés, valamint a párolgást csökkentő szerves mulcstakarás. Sövényhez a növényeket egy sorban, egymástól mintegy 30–40 cm-re ültetjük, szabadon növő fák esetében 3–5 m tőtávolságot hagyunk. A gyertyán nagyon jól reagál a metszésre, ezért a sövényeket a kívánt magasságtól és szélességtől függően évente egyszer-kétszer nyírjuk, a metszést az erős fagyok időszakán kívül célszerű végezni. Kifejlett korában teljesen fagytűrő legalább −30 °C-ig, jól bírja a szeles és városi termőhelyeket is, a tartós aszály azonban a levelek idő előtti száradását okozhatja. A betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenálló fás szárúak közé tartozik. Igénytelen termesztésének és jó metszéstűrésének köszönhetően kezdő kertészeknek is ajánlott, emellett hosszú életű szerkezeti eleme lehet a kertkompozícióknak és szélfogó sávoknak.

Szerző: Nikol | Revízió: 25.2. 2026