Közönséges harangláb 'Alba' Aquilegia vulgaris 'Alba'

Termék részletes leírása

Közönséges harangláb 'Alba' - a boglárkafélék családjába tartozó, őshonos európai évelő fehér virágú fajtája. Az alapfaj Európában, így Magyarországon is, világos erdőszéleken, réteken, cserjésekben, valamint hegyvidéki és dombvidéki területeken él. Az 'Alba' fajta megőrzi a harangláb természetes, légies jellegét, de tiszta fehéren virágzik. Finoman szeldelt, kékeszöld vagy friss zöld levelekből álló tőlevélrózsát nevel, amely a keltikék vagy a palástfű leveleire emlékeztet, és már virágzás előtt is díszítő hatású. Virágzáskor körülbelül 60–80 cm magas, a tő szélessége 30–40 cm. Májustól júniusig felálló, elágazó szárakat hoz bókoló virágokkal. A virágok a haranglábakra jellemző sarkantyús formájúak, csészeleveleik fehérek, finoman lehajló sziluettjük a széllel együtt mozog. Elvirágzás után magvas tüszőtermések képződhetnek. Kedvező körülmények között gyakran magától szétszóródik, a magoncok azonban kissé eltérhetnek, ha a közelben más haranglábak is virágoznak. Falusias, természetközeli és félárnyékos ágyásokba, ritkás cserjék alá, rózsák mellé, gyümölcsfák alá aljnövényzetnek, valamint tavaszi hagymás növények közé ajánlott. Szépen harmonizál a gólyaorrokkal, nefelejcsekkel, páfrányokkal, árnyékliliomokkal, bőrlevelekkel, tüdőfüvekkel, hunyorokkal és díszfüvekkel. 

Termesztés: Napos vagy félárnyékos termőhelyet igényel. Legjobban humuszos, laza, mérsékelten nedves, de jó vízáteresztő talajban fejlődik, körülbelül 6,0–7,5 pH mellett. Elviseli az átlagos kerti talajt, tűző napon és szárazságban azonban hamarabb visszahúzódik, és rövidebb ideig virágzik. Csoportosan 6–9 db ültetése ajánlott négyzetméterenként, 30–40 cm-es tőtávolsággal. Ültetés után a begyökeresedésig rendszeres öntözés szükséges, később főként hosszabb szárazság idején kell öntözni. Mérsékelt trágyázás elegendő, legjobb tavasszal komposzttal. Elvirágzás után a szárak visszavághatók, ha az önvetés nem kívánatos, vagy egy részük meghagyható a magok beéréséhez és az állomány természetes megújulásához. Forró nyár után a levelek elszáradhatnak, a növény azonban gyökereiből újra kihajt. Fagytűrése magas, körülbelül −30 °C és −34 °C között van. Edényben humuszos közeget, rendszeresebb öntözést és félárnyékos elhelyezést igényel. Problémát okozhatnak a levéltetvek, a lisztharmat, a harangláb-peronoszpóra, a levélfoltosságok és a levéldarazsak álhernyói. A jól szellőző termőhely, a mértékletes öntözés és a fertőzött levelek eltávolítása jó kondícióban tartja a növényeket. Természetes hatású ültetésekben jól társítható hasonló élettartamú növényekkel, mivel az egyes tövek idővel elöregszenek, az önvetés pedig segít frissen tartani az állományt.

Szerző: Kristýna | Revízió: 29.06. 2026