Közönséges harangláb 'Nora Barlow' Aquilegia vulgaris 'Nora Barlow'

Termék részletes leírása

Közönséges harangláb 'Nora Barlow' - rendkívül elegáns, régóta kedvelt dísznövényfajta, amelyet elsősorban telt, csillag alakú, finom rózsaszín-fehér árnyalatú virágaiért, hosszú tavaszi virágzásáért és romantikus megjelenéséért kedvelnek. A Barlow-csoport fajtái közé tartozik, amelyekre a sarkantyú nélküli telt virágok jellemzők. Közepes magasságú évelő, általában 60–80 cm magas, finom, felálló szárakkal. Habitusa könnyed, légies és természetes, lazább töveket fejleszt. Levelei finoman szeldeltek, kékeszöldek, tőlevélrózsát alkotnak, és elvirágzás után is dekoratívak maradnak. Virágai májusban és júniusban jelennek meg. Teltek, csillag alakúak, sarkantyú nélküliek, átmérőjük körülbelül 4–5 cm. Színük finom rózsaszín fehér szegéllyel, közepükön néha enyhe zöldes árnyalattal. A virágok nagyon finomak, romantikusak, csipkeszerű hatást keltenek. Vonzók a méhek és más beporzók számára, bár a telt virágokban a nektár nehezebben hozzáférhető. Évelőágyásokban, vidéki és romantikus kertekben, cserjecsoportok szélén, félárnyékos részeken és tavaszi hagymás növényekkel társítva is érvényesül. Nagyon szépen kombinálható bazsarózsákkal, nősziromokkal, tollbugákkal vagy tavaszi évelőkkel.

Termesztés: Félárnyékban fejlődik a legjobban, de napos termőhelyet is elvisel, ha a talaj elegendő nedvességet tartalmaz. Hűvösebb fekvésekbe is alkalmas, ahol jobban fejlődik, mint a melegkedvelőbb fajok. Humuszos, jó vízáteresztő, egyenletesen nedves, ideálisan enyhén savanyú vagy semleges (pH 5,5–7,0) talajt kedvel. Nem tűri a tartós szárazságot, sem a nehéz, pangóvizes talajt. A lombkomposzttal vagy komposzttal végzett mulcsozás nagyon hasznos. Az öntözés főleg ültetés után és száraz időszakokban fontos. A közönséges harangláb rosszul viseli a tartós kiszáradást, ugyanakkor nem állhat vízben. Trágyázás tekintetében nem igényes, elegendő egy tavaszi adag komposzt vagy gyenge szerves trágya. A túlzott nitrogénellátás buja levélnövekedést okoz a virágzás rovására. Teljesen fagytűrő, általában –30 °C-ig, és közép-európai viszonyok között gond nélkül áttelel. Betegségekkel szemben viszonylag ellenálló, bár előfordulhatnak levélaknázók vagy lisztharmat, amelyek azonban többnyire nem veszélyeztetik a növény életerejét. Metszést nem igényel. Elvirágzás után a virágszárak eltávolíthatók, ha nem kívánatos az önvetés, amely ennél a fajnál inkább mérsékelt. A leveleket őszig meghagyjuk, vagy kora tavasszal távolítjuk el. Tőosztással könnyen szaporítható.

Szerző: Kamila | Revízió: 22. 1. 2026