Közönséges harangláb 'Ruby Port' Aquilegia vulgaris 'Ruby Port'

Termék részletes leírása

Közönséges harangláb 'Ruby Port'  - a klasszikus harangláb feltűnő és igen kedvelt dísznövényfajtája, amelyet telt, sötét borvörös–rubinvörös virágaiért és bőséges tavaszi virágzásáért becsülnek. A legsötétebb virágú haranglábak közé tartozik, a kertben egyszerre elegáns és hangsúlyos. Közepes magasságú, tövesen növő évelő, általában 60–80 cm magas, virágzáskor a virágszárakkal gyakran 90 cm körüli. Termete felálló, laza és természetes. Levelei finoman szeldeltek, kékeszöldek, hármasan összetettek, főként tavasszal és nyár első felében díszítenek, később részben visszahúzódhatnak. Virágai májusban és júniusban nyílnak. Teltek, gömbölyűek vagy enyhén bókolók, rövid sarkantyúik a lepellevelek között rejtőznek. A virágok színe sötét borvörös–rubinvörös, olykor szinte feketének tűnik. A virágzás bőséges, a virágok erős színfoltot adnak a tavaszi és kora nyári ültetésekben. A méhek és más beporzók számára vonzók. Teljesen fagytűrő, és jól alkalmazkodik az átlagos kerti viszonyokhoz. Évelőágyásokban, falusi és természetkertekben, vegyes ültetésekben, valamint vágott virágként is jól érvényesül. Igen szépen társítható bazsarózsákkal, gólyaorrokkal, páfrányokkal és más tavaszi évelőkkel.

Termesztés: Félárnyékban fejlődik a legjobban, de a napos termőhelyet is elviseli, ha a talaj elegendő nedvességet tartalmaz. Hűvösebb fekvésekbe is alkalmas, ahol jobban díszlik, mint a melegkedvelőbb fajok. A humuszos, jó vízáteresztő, egyenletesen nedves, ideális esetben enyhén savanyú vagy semleges (pH 5,5–7,0) talajt kedveli. Nem tűri a tartós szárazságot, sem a nehéz, vizenyős talajokat. A lombkomposzttal vagy komposzttal végzett mulcsozás nagyon kedvező. Az öntözés főként ültetés után és száraz időszakokban fontos. A közönséges harangláb rosszul viseli a tartós kiszáradást, ugyanakkor pangó vízben sem állhat. Tápanyagigénye nem nagy, elegendő tavasszal egy adag komposzt vagy gyenge szerves trágya. A túlzott nitrogéntrágyázás a virágzás rovására buja levélnövekedést okoz. Teljesen fagytűrő, általában –30 °C-ig, és gond nélkül áttelel közép-európai viszonyok között. Betegségekkel szemben viszonylag ellenálló, bár megjelenhetnek aknázólegyek vagy lisztharmat, ezek azonban többnyire nem veszélyeztetik a növény életerejét. Metszést nem igényel. Virágzás után a virágszárak eltávolíthatók, ha nem kívánatos az önvetés, amely ennél a fajnál inkább mérsékelt. A leveleket őszig meghagyjuk, illetve kora tavasszal távolítjuk el. A növény tőosztással könnyen szaporítható.

Szerző: Kamila | Revízió: 5. 1. 2026