Közönséges kökörcsin 'Rote Glocke' Pulsatilla vulgaris 'Rote Glocke'

Termék részletes leírása

Közönséges kökörcsin 'Rote Glocke' - Nyugat- és Közép-Európából származik, ahol száraz réteken, lejtőkön és meszes, napsütötte domboldalakon nő. A 'Rote Glocke' kerti szelekció mélyvörös, eleinte bókoló harangvirágokkal, amelyek nyíláskor felemelkednek, és sárga porzók gazdag koszorúját tárják fel. A növény tartós gyökérnyakat és inkább karószerű gyökeret fejleszt, a finoman szeldelt, selymesen szőrös levelek tőlevélrózsájából rövid száron egyenként emelkednek ki a virágok. A virágok leggyakrabban márciustól áprilisig, hűvösebb fekvésben áprilistól májusig jelennek meg, elvirágzás után feltűnő, ezüstös termésfüzérek követik őket. A kökörcsin méhbarát növény, az ágyások elülső szegélyében, sziklakertekben és kavicsos ültetésekben, illetve nagyobb edényekben érvényesül. Jól társítható sziklakerti növényekkel és szárazságtűrő évelőkkel, például varjúhájakkal, kakukkfüvekkel, csenkeszekkel és tavaszi hagymás növényekkel. A növény friss részei lenyelve irritálók. Hűvös tavaszon a virágok tovább tartanak, gyakran 3–4 hétig, a levelek a virágzással egy időben bontakoznak ki. A kökörcsin a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozik, a nemzetség vadon élő állományai Magyarországon védettek, ezért a kertekbe csak faiskolai termesztésből származó, szaporított fajtákat ültetnek. A termésfüzérek általában májusban–júniusban érnek be, és a növényen hagyva virágok nélkül is meghosszabbítják a díszítő hatást.

Termesztés: Teljes napot igényel, a világos félárnyékot is elviseli, de legszebben meleg, gyorsan felszáradó mikroklímában virágzik, például sziklakertben, kavicságyásban vagy enyhe lejtőn. Inkább a téli nedvesség jelent gondot, mint a fagy. A talaj legyen nagyon jó vízáteresztő, homokos vályog vagy kavicsos, zúzalék vagy durva homok hozzáadásával és vízelvezetéssel, az ajánlott pH nagyjából 6,5–8,0, a meszes talajok is gyakran megfelelők. Az öntözés mértékletes, két öntözés között a talaj felszíne kiszárad, begyökeresedés után a növény általában jól bírja a szárazabb időszakokat, kötött talajon nő a gyökér- és gyökérnyakrothadás veszélye. A trágyázás tavaszi enyhe tápanyag-utánpótlásra korlátozódik, alkalmas az érett komposzt vagy alacsonyabb nitrogéntartalmú trágya. Metszést általában nem igényel, elvirágzás után csak a sérült leveleket távolítják el, a díszes, pelyhes termések rendszerint májusban–júniusban érnek be. Ásványi takarás ajánlott, a finom kavics visszaszorítja a gyomokat, és szárazon tartja a gyökérnyakat. Ültetése tavasszal (március–május) vagy kora ősszel (szeptember–október) történik. Megeredés után a kökörcsint nem ültetik át, karógyökere miatt a tőosztást rosszul tűri. Edényben mélyebb cserépben, nagyon jó vízáteresztő közegben és drénréteggel termeszthető, télen fontos a tartós esőtől való védelem. Hazai viszonyok között nagyjából −28 és −29 °C között fagytűrő. A betegségek közül sűrű állományban lisztharmat, túlnedvesedéskor rothadás jelentkezhet, a kártevők közül főként a csigák tavasszal. Az ajánlott ültetési távolság kb. 25–30 cm, felületi ültetéshez nagyjából 9–12 növény szükséges négyzetméterenként.

Szerző: Kristýna | Revízió: 06.02. 2026