Közönséges komló 'Aureus' Humulus lupulus 'Aureus'

Termék részletes leírása

Közönséges komló 'Aureus' - a közönséges komló díszváltozata. A faj Európa és Nyugat-Ázsia nedvesebb termőhelyein őshonos, ahol folyópartok mentén, cserjésekben és erdőszéleken nő. Az aranyló lombú kultivár régi kerti forma, amelyet világos lombjáért és azért becsülnek, mert gyorsan befutja a támasztékokat. Hazai viszonyok között évelő kúszónövényként fejlődik, lágy, érdesen szőrös szárai évente a gyökérnyakból hajtanak ki, körülbelül 4–6 m magasra nőnek, és a támasztéktól függően 2–3 m szélességet foglalnak el. Szárai jobbra csavarodva kapaszkodnak, sűrű, horgas szőreiknek köszönhetően megbízhatóan rögzülnek a drótokon, hálón vagy fa léceken. Levelei átellenes állásúak, 3–5 karéjúak vagy széles tojásdadok, vállukon szíves vállúak, tapintásra érdesek. Tavasszal élénksárgán vagy aranyzölden hajtanak, a nyár folyamán sárgászöldre váltanak, jó tápanyag- és vízellátás mellett azonban színük ragyogó marad, a növény pedig világos, meleg színfoltként hat a zöld fás szárú növények között. A nőivarú növényeken júliustól jelennek meg a jelentéktelen, zöldes virágzatok, amelyekből a jellegzetes zöldessárga komlótobozok fejlődnek, ezek általában augusztus–szeptemberben érnek be. Gyantákat és illóolajokat tartalmaznak, amelyeket hagyományosan a sörfőzésben és a népi gyógyászatban hasznosítanak, a kertben pedig főként szárazkötészeti díszként szolgálnak csokrokhoz, koszorúkhoz vagy gyógynövénypárnácskákhoz. A komló számos rovarfajnak nyújt búvóhelyet és táplálékot, virágzatát és leveleit különösen az apró lepkék és más gerinctelenek keresik fel. Kertkompozícióban az 'Aureus' gyors növekedésű, természetes hatású zöld függönyként alkalmazható pergolákon és kerti pavilonokon, csúnya falak vagy műszaki elemek takarására, de függőleges hangsúlyként is beválik díszfüvekkel és cserjékkel kialakított természetes hatású ültetésekben.

Termesztés: Teljes napon fejlődik a legjobban, itt bontakozik ki leginkább levelei aranyszíne. Félárnyékban is megbízhatóan nő, ilyenkor azonban levelei zöldebbek. A termőhely legyen védett a szélsőségesen száraz szelektől, a talaj mélyebb rétegű, humuszos, közepesen kötött vagy homokos vályog, amely jól tartja a nedvességet, de tartósan nem válik pangó vizessé. Az ajánlott pH körülbelül 6–7,5. A konténeres növények ültetése általában márciustól októberig történik, ideálisan szilárd támasz mellé, például pergola, háló, kifeszített drótok vagy fa karók mellé. A tőtávolság nagyjából 1–1,5 m, négyzetméterenként körülbelül 1–2 növény számolható a kívánt állománysűrűségtől függően. Ültetés után fontos a rendszeres öntözés, különösen az első két évben és edényes nevelés esetén. Ajánlott a gyökérzóna szerves mulccsal való takarása, amely mérsékli a kiszáradás szélsőségeit és javítja a talajszerkezetet. Begyökeresedés után a rövid ideig tartó szárazságot elviseli, forró nyarakon azonban a levélszélek beszáradhatnak, ezért hasznos a kiegészítő öntözés. A komló teljesen fagytűrő, hazai viszonyok között jó begyökeresedés esetén elviseli a szokásos, −25 °C körüli téli hőmérsékletet. Lágy szárai télen elhalnak. Ezeket általában a tél végéig a helyükön hagyjuk, tavasszal pedig közvetlenül a talaj felett visszavágjuk, hogy a gyökérnyakból új hajtások törhessenek elő. Az idősebb növények föld alatti tarackokat fejleszthetnek, ezért kisebb kertekben gyakorlati megoldásként beválik a gyökérzár vagy a nem kívánt hajtások rendszeres kivágása. A betegségek közül lisztharmat vagy levélfoltosság jelentkezhet, a kártevők közül levéltetvek és takácsatkák, ezek fellépését az állomány jó szellőzése és a kiegyenlített tápanyag-ellátás segít mérsékelni. Edényes nevelés esetén kellően nagy mennyiségű közeget és szilárd támaszt kell biztosítani, valamint ügyelni kell a rendszeres öntözésre és tápanyag-utánpótlásra, hogy a növény tömör, sűrű, élénk színű lombozatot tartson meg.