Közönséges komló 'Centennial' Humulus lupulus 'Centennial'

Termék részletes leírása

Közönséges komló 'Centennial' - 1990-ben köztermesztésbe vont amerikai aromás komlófajta, amelyet Washington állam nemesítési programjában állítottak elő. Angol és amerikai vonalak utódaként jött létre, és gyakran az aromás és a keserű komló közötti kiegyensúlyozott típusként tartják számon. A kenderfélék (Cannabaceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növény, föld alatti rizómájából minden tavasszal új hajtások fejlődnek. A tenyészidőszakban 4-6 m magasra nő, a növényállomány szélessége a vezetés módjától függően mintegy 1-2 m. Hajtásai jobbra csavarodók, érdesek, átellenes állású, tenyeresen 3-5 karéjú, 8-15 cm átmérőjű levelekkel. Júliusban virágzik. A nőivarú növények 3-5 cm hosszú tobozokat hoznak, amelyek augusztusban, illetve szeptember elején érnek. Alfasav-tartalma általában 9-12 % között mozog, ezért a markánsabb aromás-keserű típusok közé sorolható. Aromája citrusos, citromhéj, virágok és finom fűszeres árnyalat jegyeivel. A tobozok illóolajokban és gyantákban gazdag lupulint tartalmaznak, amelyet a sörgyártásban hasznosítanak. A kertben gyors növekedésű, idényjellegű takarónövényként vagy pergolák és szerkezetek kúszónövényeként szolgál. Ősszel föld feletti része elhal és visszahúzódik.

Termesztés: Teljes napon fejlődik a legjobban, itt a legintenzívebb a lombozat színe. Félárnyékban is megbízhatóan nő, ilyenkor levelei zöldebbek. A termőhely legyen védett a szélsőségesen száraz széltől, a talaj mélyebb rétegű, humuszos, középkötött vagy homokos vályog, amely jól megtartja a nedvességet, de tartósan nem pangó vizes. Az ajánlott pH nagyjából 6-7,5. A konténeres növényeket rendszerint márciustól októberig ültetik, ideálisan szilárd támaszhoz - pergolához, hálóhoz, kifeszített drótokhoz vagy facölöpökhöz. A tőtávolság körülbelül 1-1,5 m, négyzetméterenként a kívánt sűrűségtől függően nagyjából 1-2 növény jut. Ültetés után fontos a rendszeres öntözés, különösen az első két évben és edényes termesztésnél. Előnyös a gyökerek körüli szerves mulcsréteg, amely mérsékli a kiszáradás szélsőségeit és javítja a talajszerkezetet. Megeredés után a rövid ideig tartó szárazságot elviseli, forró nyarakon azonban a levélszélek beszáradhatnak, ezért hasznos a kiegészítő öntözés. A komló teljesen fagytűrő, jól begyökeresedve a hazai viszonyok között a szokásos, -25 °C körüli téli hőmérsékletet is elviseli. Lágy szárai télen elhalnak. Ezeket általában a tél végéig meghagyják, tavasszal pedig közvetlenül a talaj felett visszavágják, hogy a gyökérnyakból új hajtások törhessenek elő. Az idősebb növények föld alatti tarackokat fejleszthetnek, ezért kisebb kertekben gyakorlati megoldásként beválik a gyökérzár vagy a nem kívánt hajtások rendszeres kivágása. A betegségek közül lisztharmat vagy levélfoltosság jelentkezhet, a kártevők közül levéltetű és takácsatka, ezek fellépését az állomány jó szellőzése és a kiegyensúlyozott tápanyagellátás segít mérsékelni. Edényes termesztésnél elegendően nagy térfogatú közeget és szilárd támaszt kell biztosítani, valamint ügyelni kell a rendszeres öntözésre és utántrágyázásra, hogy a növény tömör, sűrű, élénk színű lombozatot tartson meg.