Közönséges komló 'Magnum' Humulus lupulus 'Magnum'

Termék részletes leírása

Közönséges komló 'Magnum' - német komlófajta, amelyet a 20. század 80-as éveiben nemesítettek Hüll térségében. Vonalak keresztezésével jött létre azzal a céllal, hogy magas és stabil keserűanyag-tartalmat érjenek el jó betegség-ellenállóság mellett. A kenderfélék (Cannabaceae) családjába tartozik, föld alatti rizómával rendelkező évelő lágy szárú növény, amely minden tavasszal új, jobbra csavarodó hajtásokat hoz. A tenyészidőszak alatt 4-6 m magasra és a vezetés módjától függően mintegy 1-2 m szélesre nő. Levelei tenyeresen 3-5 karéjúak, 8-15 cm szélesek, sötétzöldek és tapintásra érdesek. Júliusban kezd virágozni. A nőivarú növények 3-5 cm hosszú tobozokat hoznak, amelyek augusztus második felétől szeptember elejéig érnek. Alfasav-tartalma általában 12-15 % között mozog, így a kifejezetten keserű típusok közé tartozik, amelyeket elsősorban a sör alapkeserűségének kialakítására használnak. Aromája finomabb, enyhe gyógynövényes árnyalattal. Tobozai magas gyanta- és illóolaj-tartalmú lupulint tartalmaznak. Kertben gyors növekedésű, idényjellegű takarásként is jól alkalmazható pergolákon és támasztószerkezeteken. Ősszel föld feletti része elhal és visszahúzódik.

Termesztés: Teljes napon fejlődik a legjobban, itt a legdúsabb és legélénkebb színű a lombozata. Félárnyékban is megbízhatóan nő, de levelei világosabbak lehetnek. A termőhely legyen védett a szélsőségesen száraz széltől, a talaj mélyebb, humuszos, közepesen kötött vagy homokos vályog, amely jól tartja a nedvességet, de tartósan nem áll vízben. Ajánlott pH-értéke körülbelül 6-7,5. A konténeres növényeket általában márciustól októberig ültetik, ideális esetben szilárd támasz - pergola, háló, kifeszített drótok vagy facölöpök - mellé. A növények közötti távolság mintegy 1-1,5 m, a kívánt sűrűségtől függően négyzetméterenként körülbelül 1-2 növény. Ültetés után fontos a rendszeres öntözés, különösen az első két évben és edényes nevelésnél. Hasznos a gyökérzóna körüli szerves mulcsréteg, amely mérsékli a kiszáradást és javítja a talajszerkezetet. Begyökeresedés után a rövid aszályt elviseli, forró nyarakon azonban a levélszélek megperzselődhetnek, ezért ilyenkor érdemes kiegészítő öntözést adni. A komló teljesen fagytűrő, jól begyökeresedve hazai viszonyok között a szokásos -25 °C körüli téli hőmérsékletet is elviseli. Lágy szárai télen elhalnak. Ezeket rendszerint a tél végéig meghagyják, majd tavasszal közvetlenül a talaj felett visszavágják, hogy a gyökérnyakból új hajtások törhessenek elő. Az idősebb növények föld alatti tarackokat fejleszthetnek, ezért kisebb kertekben bevált megoldás a gyökérzár vagy a nem kívánt hajtások rendszeres eltávolítása. A betegségek közül lisztharmat vagy levélfoltosság, a kártevők közül levéltetű és takácsatka jelentkezhet, ezek fellépését a jól szellőző állomány és a kiegyensúlyozott tápanyagellátás mérsékli. Edényes nevelésnél elegendően nagy közegtérfogatot és szilárd támaszt kell biztosítani, valamint ügyelni kell a rendszeres öntözésre és tápanyag-utánpótlásra, hogy a növény tömör, sűrű, élénk színű lombozatot tartson meg.