Közönséges komló - nőivarú Humulus lupulus F

Termék részletes leírása

Közönséges komló - nőivarú - az eredeti faj nőivarú formája. A faj a természetben Európa és Nyugat-Ázsia nedvesebb termőhelyein él. A kertben hosszú életű kúszó évelő, amely fás rizómájából évről évre lágy szárú, érdes szőrű hajtásokat fejleszt. Ezek általában 5–7 m magasra és a támasztól függően mintegy 2–3 m szélesre nőnek. A hajtások jobbra csavarodva kúsznak fel, horgas szőreik pedig biztosan rögzítik őket a drótokon, hálókon vagy fából készült szerkezeteken. Levelei átellenesek, 3–5 karéjúak vagy széles tojásdadok, vállukon szíves alakúak, mélyzöldek és tapintásra érdesek. A komló kétlaki növény, ezért kertészeti célra főként az F jelölésű nőivarú töveket kínálják. Ezek júliustól zöldes virágzatokat hoznak, amelyekből fokozatosan a jellegzetes komlótobozok fejlődnek, és augusztusban–szeptemberben érnek be. A tobozok gyantákat, illóolajokat és keserűanyagokat tartalmaznak, amelyeket hagyományosan a sörfőzésben, a gyógynövény-használatban és a házi konyhában hasznosítanak. Szárazvirág-kötészetben, koszorúkban és gyógynövénypárnákban is jól alkalmazhatók. A népi gyógyászatban a szárított tobozokat enyhe nyugtató és emésztést segítő szerként használják, ez azonban nem helyettesíti az orvosi kezelést. A növény számos rovarfajnak nyújt menedéket és táplálékot. A kertben gyors növésű, természetes hatású függönyként borítja a pergolákat, lugasokat és kerítéseket, emellett zöld hátteret ad az évelőknek és cserjéknek.

Termesztés:  Legjobban teljes napon fejlődik, ahol a lomb színe a legélénkebb. Félárnyékban is megbízhatóan nő, ott azonban a levelek zöldebbek maradnak. A termőhely legyen védett a szélsőségesen száraz szelektől. Mélyebb, humuszos, közepesen kötött vagy homokos vályogtalajt igényel, amely jól tartja a nedvességet, de tartósan nem pangó vizes. Az ajánlott pH nagyjából 6–7,5. A konténeres növények ültetése általában márciustól októberig végezhető, ideálisan szilárd támasz mellé, például pergola, háló, kifeszített drótok vagy fakarók mellé. A tövek közötti távolság körülbelül 1–1,5 m, négyzetméterenként a kívánt sűrűségtől függően mintegy 1–2 tő ültethető. Ültetés után fontos a rendszeres öntözés, különösen az első két évben és edényes nevelés esetén. Ajánlott a gyökérzóna szerves mulccsal való takarása, amely mérsékli a kiszáradást és javítja a talajszerkezetet. Megeredés után a rövid szárazságot elviseli, forró nyarakon azonban a levélszélek beszáradhatnak, ezért hasznos a kiegészítő öntözés. A komló teljesen fagytűrő, a hazai viszonyok között jól begyökeresedve elviseli a szokásos, −25 °C körüli téli hőmérsékletet. Lágy szárú hajtásai télen elhalnak. Ezeket általában a tél végéig a helyükön hagyjuk, tavasszal pedig közvetlenül a talaj felett visszavágjuk, hogy a gyökérnyakból új hajtások törhessenek elő. Az idősebb tövek föld alatti tarackokat képezhetnek, ezért kisebb kertekben bevált megoldás a gyökérzár vagy a nem kívánt hajtások rendszeres eltávolítása. A betegségek közül lisztharmat vagy levélfoltosság, a kártevők közül levéltetű és takácsatka jelenhet meg. Előfordulásukat a jól szellőző állomány és a kiegyensúlyozott tápanyag-ellátás mérsékli. Edényes nevelésnél kellően nagy térfogatú közeget és szilárd támaszt kell biztosítani, valamint ügyelni kell a rendszeres öntözésre és tápanyag-utánpótlásra, hogy a növény tömör, sűrű lombozatot és élénk színű leveleket tartson meg.