Közönséges levendula 'Alba' - Lavandula angustifolia 'Alba' Lavandula angustifolia 'Alba'

Termék részletes leírása

Levendula 'Alba' - az úgynevezett angol levendula régebbi és bevált fehér fajtái közé tartozik. A fajta a Földközi-tenger sziklás és száraz élőhelyeiről származik, ahol mészköves, szegényes talajokon nő, gyakran kakukkfű és más aromás félcserjék társaságában. Közép-Európa viszonyai között sűrű, félgömb alakú bokrokat képez, amelyek magassága körülbelül 40–50 cm, szélessége pedig 40–50 cm, fokozatosan elfásodó alappal és sok finoman elágazó hajtással. A keskeny, szálas levelek örökzöldek, szürkészöldek vagy ezüstösek, finoman molyhosak. Június és augusztus között a levelek fölé vékony szárak emelkednek, amelyeket apró fehér virágok rövid fürtjei zárnak, amelyek fokozatosan nyílnak, és világos, finoman illatozó felhőt képeznek a növény körül. A virágok és a levelek erősen aromásak, és vonzzák a méheket, poszméheket és pillangókat, így a levendula a száraz élőhelyek jelentős mézelő évelői közé tartozik. Kerti kompozícióban ösvények alacsony szegélyeként, vegyes évelőágyások elején, kavicsos területeken és gyógynövény spirálokban érvényesül. Jól kombinálható rózsákkal, zsályákkal, varjúhájakkal, kakukkfűvel és finom fűfélékkel, mint például csenkesz vagy zabfű. A virágok friss és szárított kötésekhez, csokrokhoz és koszorúkhoz vághatók. A szárított virágokat dekorációkban, illatzsákokban és otthoni kozmetikumokban használják. A fiatal leveleket és virágokat kis mennyiségben aromás fűszerként használják desszertekhez, cukorhoz, szörpökhöz vagy gyógynövénykeverékekhez. A levendula illóolajait hagyományosan a parfümériában, aromaterápiában és népgyógyászatban használják, ahol elsősorban nyugtató és relaxáló hatásukat értékelik az érzékekre.

Termesztés: Teljes napfényben, meleg, szellős helyen fejlődik a legjobban, ahol a növények eső után gyorsan megszáradnak. Legjobban jól áteresztő, inkább száraz, agyagos-homokos vagy kavicsos talajban érzi jól magát, megnövekedett kalciumtartalommal és enyhén lúgos vagy semleges kémhatással, pH 6,5–7,5 körül. Nehezebb talajokban homok vagy kavics hozzákeverése, valamint az ágyás enyhe megemelése segít. A növényeket márciustól októberig ültetik, körülbelül 30–40 cm-es tőtávolságra, vagyis 7–9 darabot 1 m²-re, ha összefüggő szegélyt képeznek. Az ültetés után egyenletesen mérsékelt nedvességet tartunk fenn, gyökeresedés után a levendula jobban elviseli a rövid ideig tartó szárazságot, mint a túlöntözést, ami a gyökerek pusztulásához vezet. A trágyázást takarékosnak kell választani, komposzt vagy magasabb káliumtartalmú műtrágyák használatával. Tavasszal vagy a fő virágzás után visszavágjuk az előző évi lágyszárú hajtásokat, hogy serkentsük az elágazást és a kompakt formát, anélkül, hogy a régi fába vágnánk. Jól vízelvezető talajban a keskenylevelű levendula körülbelül -20 °C-ig fagytűrő, hidegebb helyeken a bokrok tövében fenyőágakkal vagy száraz levelekkel enyhe téli takarás előnyös. Konténerben termesztve jól vízáteresztő, magasabb ásványianyag-tartalmú szubsztrátumot és megfelelő vízelvezető réteget kell használni, a konténereket télen védeni kell a mély fagyástól. A növények általában egészségesek, hosszan tartó nedvesség esetén szürke penész és gyökérrothadás léphet fel. A napos, szellős hely és az ésszerű ültetési távolság az alapja a rendszeresen virágzó állománynak.

Szerző: Kristýna| Felülvizsgálat: 2025.12.02