Közönséges levendula 'Alba' Lavandula angustifolia 'Alba'

Termék részletes leírása

Közönséges levendula 'Alba' - az úgynevezett angol levendula régebbi, jól bevált fehér változatai közé tartozik. A faj a Földközi-tenger vidékének köves, száraz termőhelyeiről származik, ahol meszes, sovány talajokon nő, gyakran kakukkfű és más aromás félcserjék társaságában. Közép-európai viszonyok között sűrű, félgömb alakú, nagyjából 40–50 cm magas és körülbelül 40–50 cm széles bokrocskákat fejleszt, fokozatosan elfásodó tővel és sok, finoman elágazó hajtással. Keskeny, szálas levelei örökzöldek, szürkészöldek vagy ezüstöszöldek, finoman molyhosak. Júniustól augusztusig a lombozat fölé vékony szárak emelkednek, amelyek apró fehér virágokból álló rövid álfüzérekben végződnek. A virágok fokozatosan nyílnak, és a növény körül világos, finoman illatos felhőt alkotnak. Virága és levele egyaránt erősen aromás, vonzza a méheket, a poszméheket és a lepkéket, így a levendula a száraz termőhelyek fontos mézelő évelői közé tartozik. A kertben alacsony szegélyként érvényesül utak mentén, vegyes évelőágyások előterében, kavicsos ültetésekben és fűszerspirálokban. Jól társítható rózsákkal, zsályákkal, varjúhájakkal, kakukkfűvel és finom díszfüvekkel, például csenkesszel vagy zabfűvel. Virága friss és szárazcsokrokba, kötegekbe és koszorúkba vágható. Szárított virágát dekorációkban, illatpárnákban és házi kozmetikumokban használják. Fiatal levelét és virágát kis mennyiségben aromás fűszerként alkalmazzák desszertekhez, cukorhoz, szörpökhöz vagy fűszerkeverékekhez. A levendula illóolaját hagyományosan az illatszeriparban, az aromaterápiában és a népi gyógyászatban hasznosítják, ahol elsősorban az érzékekre gyakorolt nyugtató, ellazító hatását becsülik.

Termesztés: Teljes napon, meleg, jól szellőző termőhelyen fejlődik jól, ahol a növények eső után gyorsan felszáradnak. Legjobban a jó vízáteresztő, inkább száraz, homokos vályog- vagy kavicsos talajban érzi magát, amely több meszet tartalmaz, és enyhén lúgos vagy semleges kémhatású, pH 6,5–7,5 körül. Kötöttebb talajban segít a homok vagy kavics bekeverése és az ágyás enyhe megemelése. Ültetése márciustól októberig történik, nagyjából 30–40 cm-es tőtávolságra, ami összefüggő szegély kialakításakor kb. 7–9 db-ot jelent négyzetméterenként. Ültetés után egyenletes, mérsékelt nedvességet kell biztosítani, begyökeresedés után a levendula a rövid szárazságot jobban tűri, mint a túlöntözést, amely a gyökerek pusztulásához vezet. A trágyázás mérsékelt, komposzttal vagy magasabb káliumtartalmú tápanyaggal. Tavasszal vagy a fő virágzás után a tavalyi lágy hajtásokat visszametszik, hogy elősegítsék az elágazást és a tömör formát, az idős fába azonban nem vágnak bele. Jó vízelvezetésű talajban a közönséges levendula kb. -20 °C-ig fagytűrő, hidegebb fekvésben a bokrok töve körül könnyű téli takarás fenyőgallyból vagy száraz lombból előnyös. Edényes termesztéshez magas ásványianyag-tartalmú, jó vízáteresztő közeg és megfelelő vízelvezető réteg ajánlott, az edényeket télen óvni kell az átfagyástól. A növények általában egészségesek, tartós nedvesség esetén szürkepenész és gyökérpusztulás jelentkezhet. A napos, szellős termőhely és a megfelelő tőtávolság a rendszeresen virágzó állomány alapja.

Szerző: Kristýna | Revízió: 02.12. 2025