Közönséges lucfenyő 'Acrocona' Picea abies 'Acrocona'

Termék részletes leírása

Közönséges lucfenyő 'Acrocona' - a hazánkban is őshonos európai közönséges lucfenyő díszfajtája. Az 'Acrocona' fajtát spontán mutációként találták egy svéd erdőben, Uppsala közelében, és a kertészeti gyakorlatban körülbelül 1890 óta ismert. Neve a hajtásvégeken képződő tobozokra utal, éppen ez a jellegzetesség különbözteti meg a megszokott közönséges lucfenyőtől. Lassabban növő, szélesen felálló vagy terebélyesen kúp alakú habitust alakít ki, fiatalon gyakran bokros és szabálytalan. 10 éves korára a körülményektől függően kb. 1,5–3 m magasra nő, kifejlett korában általában 4–6 m magas és 3–4 m széles. Ágai vízszintesek vagy enyhén lehajlók, sötétzöld, négyélű tűlevelekkel. Májusban a hajtásvégeken feltűnő, piros vagy bíboros málnaszínű fiatal tobozok jelennek meg, gyakran már fiatal növényeken is. A nyár folyamán megnyúlnak, elfásodnak, és világos- vagy középbarnára érnek. Nagyobb kertekben szoliterként, természetes hatású kompozíciókban, parkokban vagy lazább örökzöld csoportokban érvényesül. Jól illik erdeifenyőkhöz, jegenyefenyőkhöz, nyírfákhoz, díszfüvekhez, csarabokhoz és alacsonyabb talajtakaró cserjékhez. Tűlevelei enyhén szúrósak, szétmorzsolva gyantaillatúak.

Közönséges lucfenyő - kúp alakú habitusú tűlevelű fa. A természetben akár 50 m magasra is megnőhet. Kerti körülmények között általában 25 m magas és 7 m széles. Kérge fiatalon sima, barna színű, idősebb korban egyre pikkelyesebb, repedezett, inkább szürkésbarna. Ágai örvökben fejlődnek. Tűlevelei sötétebb zöld színűek, csúcsuk hegyes. Tobozai megnyúltak, eleinte felfelé állnak, később lefelé hajlanak. A porzós tobozok sárgák, a termős tobozok vöröses színűek. 

Termesztés: A teljesen napos termőhelyet kedveli, amely elősegíti a tavaszi hajtások élénk színeződését és a korona tömör növekedését. A talaj legyen termékeny, középkötött vagy vályogos homok, jó vízáteresztő és tartósan enyhén nedves, de ne legyen hosszan túlnedvesedett. A savanyú vagy enyhén savanyú kémhatású, kb. pH 5–6,5 közötti talajok felelnek meg neki a legjobban, ezért az ültetőgödörbe gyakran tőzeget vagy tűlevelű avart kevernek. A földlabda körül ajánlott kéregmulcsot teríteni, amely mérsékli a hőmérséklet ingadozását és a talaj kiszáradását, egyúttal védi a sekélyen elhelyezkedő gyökérzetet. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, meleg és száraz időszakokban jót tesz a rendszeres öntözés, különösen az ültetést követő első két-három évben. Begyökeresedés után a lucfenyő elviseli az átmeneti szárazságot, a tartós aszály azonban a hajtásvégek elszáradásához vezet, főleg városi környezetben. A fajta fagytűrése kb. –26 °C, a síkvidéki és dombvidéki átlagos teleken a téli védelem nem okoz gondot, a fiatal, edényben nevelt növények azonban jobban áttelelnek szélvédett helyen vagy a talajba süllyesztett edényben. A trágyázás mértékletes, tavasszal elegendő egyetlen adag díszfenyőknek való trágya, amely egyenletes növekedést biztosít a hajtások túlzott megnyúlása nélkül. A metszés a száraz, elfagyott vagy sérült ágak eltávolítására korlátozódik, jelentős alakítás nem szükséges. Kedvezőtlen körülmények között a betegségek közül gombás tűlevélfoltosság, a kártevők közül főként takácsatkák és levéltetvek jelenhetnek meg, előfordulásukat jelentősen csökkenti a jól szellőző termőhely, a kiegyenlített nedvesség és a nitrogénnel való túltrágyázás kerülése. Csoportos ültetésnél legalább 2,5–3 m tőtávolság ajánlott az egyes növények vagy nagyobb fás szárúak között, hogy a fajtának elegendő helye legyen teljes formája és színe kibontakoztatásához.

Szerző: Nikol | Revízió: 22.6. 2026