Közönséges lucfenyő 'Chub' Picea abies 'Chub'

Termék részletes leírása

Közönséges lucfenyő 'Chub'  - a lucfenyő kompakt díszfajtája. Külföldi források szerint a Picea abies 'Acrocona' és a Picea abies 'Gold Drift' keresztezéséből származó magoncok közül választották ki. Így a gyűjtői lucfenyők csoportjába tartozik, amelyek a tömöttebb növekedést, a tűlevelek sárgás tónusát és a feltűnőbb tobozképzést ötvözik. Habitusa alacsony, kompakt, széles kúp alakú vagy lekerekített, tövétől sűrűn elágazó. Lassan nő, évente körülbelül 10–15 cm-t. 10 éves korára mintegy 1,2–1,5 m magas és ugyanilyen széles, jó körülmények között szélessége a magasságához hasonló maradhat. Tűlevelei rövidek, merevebbek, sűrűn állnak a hajtásokon, üde zöldek, finom sárgás árnyalattal, amely világosabb termőhelyen kifejezettebb. A fiatal tobozok a hajtásvégeken jelennek meg, bíborszínűek, később barnára érnek. Virágai nem feltűnőek, díszértékét az örökzöld lombtömeg, a tűlevelek színárnyalata és a tobozok kontrasztja adja. Kertkompozícióban alacsonyabb szoliterként, sziklakertben, hangakertben, kövek mellett, előkertben és nagyobb edényben is jól érvényesül. Jól illik csarabokhoz, alacsony borókákhoz, törpefenyőkhöz, csenkeszekhez és alacsony évelőkhöz.

Közönséges lucfenyő - kúp alakú habitusú tűlevelű fa. A természetben akár 50 m magasra is megnőhet. Kerti körülmények között általában 25 m magasra és 7 m szélesre nő. Kérge fiatalon sima, barna színű, idősebb korban pikkelyesebb, repedezett, inkább szürkésbarna. Ágai örvösen állnak. Tűlevelei sötétebb zöld színűek, csúcsuk hegyes. Tobozai hosszúkásak, eleinte felfelé állnak, később lefelé hajlanak. A porzós tobozok sárgák, a termős tobozok vöröses színűek. 

Termesztés: A teljesen napos termőhelyet kedveli, amely elősegíti a tavaszi hajtások intenzív színeződését és a korona kompakt növekedését. A talaj legyen termékeny, középkötött vagy homokos vályog, jó vízáteresztő és tartósan mérsékelten nedves, de ne legyen hosszan tartóan túlnedvesedett. Leginkább a savanyú vagy enyhén savanyú, nagyjából pH 5–6,5 közötti talajok felelnek meg neki, ezért az ültetőgödörbe gyakran tőzeget vagy fenyőalmot kevernek. A földlabda körül ajánlott kéregmulcsot teríteni, amely mérsékli a hőmérséklet-ingadozást és a talaj kiszáradását, egyúttal védi a sekélyen futó gyökérzetet. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, meleg és száraz időszakokban jót tesz nekik a rendszeres öntözés, különösen az ültetést követő első két-három évben. Begyökeresedés után a lucfenyő elviseli az átmeneti szárazságot, a tartós aszály azonban a hajtásvégek elszáradásához vezet, főként városi környezetben. A fajta fagytűrése körülbelül –26 °C, átlagos teleken alföldi és dombvidéki területeken a teleltetés nem okoz gondot, az edényes fiatal növények azonban szélvédett helyen vagy az edényt a talajba süllyesztve jobban telelnek. Mérsékelt trágyázást igényel, tavasszal elegendő egyetlen adag díszfenyőknek való trágya, amely egyenletes növekedést biztosít a hajtások túlzott megnyúlása nélkül. A metszés a száraz, elfagyott vagy sérült ágak eltávolítására korlátozódik, alakító metszésre nincs szükség. Kedvezőtlen körülmények között a betegségek közül gombás tűlevélfoltosság, a kártevők közül főként takácsatkák vagy levéltetvek jelenhetnek meg, előfordulásukat jelentősen csökkenti a jól szellőző termőhely, a kiegyenlített nedvesség és a nitrogénnel való túltrágyázás kerülése. Csoportos ültetésnél legalább 2,5–3 m tőtávolság ajánlott az egyes növények vagy nagyobb fás szárúak között, hogy a fajta teljes formáját és színét kibontakoztathassa.

Szerző: Nikol | Revízió: 23.6. 2026