Közönséges lucfenyő 'Compacta' Picea abies 'Compacta'

Termék részletes leírása

Közönséges lucfenyő 'Compacta' - az Európában őshonos közönséges lucfenyő törpe fajtája. A 'Compacta' fajtát régebbi szinonim nevén, Picea excelsa 'Compacta' néven is említik. Lassú növekedése, sűrű elágazása és szélesen kompakt, fiatalon félgömb alakú habitusa miatt termesztik. Kifejlett korában általában mintegy 2 m magasra és megközelítőleg ugyanilyen szélesre nő, nagyon kedvező termőhelyen sok év után szélesebb, alacsony kúp alakot ölthet. Ágai rövidek, nagyon sűrűek és szorosan állnak, ezért a korona tömör és szabályos hatású. Tűlevelei rövidek, merevek, körülbelül 9 mm hosszúak. A fiatal hajtások élénkzölden fakadnak, az idősebb tűlevelek telt zöld árnyalatúra sötétednek. A tobozok nem tartoznak a fő díszértékek közé, idősebb növényeken barnára érhetnek. A 'Compacta' fajta szoliterként jól érvényesül kisebb kertben, sziklakertben, hangakertben, előkertben, nagyobb edényben és alacsony örökzöld kompozíciókban is. Jól illik csarabokhoz, hangákhoz, alacsony borókákhoz, törpe fenyőkhöz (Pinus), csenkeszekhez, varjúhájakhoz és kőmulcshoz. Tűlevelei szúrósak.

Közönséges lucfenyő - kúpos habitusú tűlevelű fa. A természetben akár 50 m magasra is megnőhet. Kerti körülmények között általában 25 m magasra és 7 m szélesre nő. Kérge fiatalon sima, barna színű, idővel egyre pikkelyesebb, repedezett, inkább szürkésbarna. Ágai örvökben fejlődnek. Tűlevelei sötétebb zöld színűek, a végükön kihegyesedők. Tobozai hosszúkásak, eleinte felfelé állnak, később lefelé hajlanak. A porzós tobozok sárgák, a termős tobozok vöröses színűek. 

Termesztés: A teljesen napos termőhelyet kedveli, amely elősegíti a tavaszi hajtások intenzív színeződését és a korona kompakt növekedését. A talaj legyen termékeny, középkötött vagy vályogos homok, jó vízáteresztő és tartósan enyhén nedves, de ne legyen hosszan túlnedvesedett. Legjobban a savanyú vagy enyhén savanyú kémhatású, körülbelül pH 5–6,5 közötti talajok felelnek meg neki, ezért az ültetőgödörbe gyakran tőzeget vagy tűlevélavart kevernek. A földlabda köré érdemes kéregmulcsot teríteni, amely mérsékli a hőmérséklet ingadozását és a talaj kiszáradását, egyúttal védi a sekélyen futó gyökérzetet. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, meleg és száraz időszakokban jót tesz nekik a rendszeres öntözés, különösen az ültetést követő első két-három évben. Begyökeresedés után a lucfenyő átmenetileg elviseli a szárazságot, a tartós aszály azonban a hajtásvégek elszáradásához vezet, főként városi környezetben. A fajta fagytűrése körülbelül –26 °C-ig terjed, átlagos teleken a síkvidékeken és dombvidékeken nem igényel téli védelmet, az edényben nevelt fiatal növények azonban jobban áttelelnek szélvédett helyen, vagy ha az edényt a talajba süllyesztik. A trágyázás mértékletes, tavasszal elegendő egyetlen adag díszfenyőtrágya, amely egyenletes növekedést biztosít a hajtások túlzott megnyúlása nélkül. A metszés a száraz, elfagyott vagy sérült ágak eltávolítására korlátozódik, jelentősebb alakításra nincs szükség. Kedvezőtlen körülmények között a betegségek közül gombás tűlevél-foltosságok, a kártevők közül főként takácsatkák vagy levéltetvek jelenhetnek meg, előfordulásukat nagymértékben csökkenti a jól szellőző termőhely, a kiegyenlített nedvesség és a túlzott nitrogéntrágyázás kerülése. Csoportos ültetésnél legalább 2,5–3 m tőtávolság ajánlott az egyes növények vagy nagyobb fás szárúak között, hogy a fajtának elegendő tere legyen teljes formája és színe kibontakoztatásához.

Szerző: Nikol | Revízió: 22.6. 2026