Közönséges lucfenyő 'Cupressina' Picea abies 'Cupressina'

Termék részletes leírása

Közönséges lucfenyő 'Cupressina'  - a lucfenyő feltűnő fajtája. A 'Cupressina' régi európai szelekció, amelyet már 1875 előtt említenek, és keskeny termete, valamint sűrűn felálló ágai miatt értékelnek. Éves hajtásnövekedése körülbelül 25–35 cm. 10 éves korára 2–4 m magas lehet, kifejletten általában 10–15 m magas és mintegy 3 m széles, kedvező körülmények között ennél nagyobb is. Koronája tömör, oszlopos, ágai enyhén felfelé törnek és szorosan simulnak a törzshöz, így a növény karcsúbb hatást kelt, mint a hagyományos közönséges lucfenyő. Tűlevelei négyélűek, merevek, 10–15 mm hosszúak, élénk- vagy sötétzöldek, télen gyakran kékeszöld árnyalatúak. Az idősebb példányokon csüngő, hengeres tobozok fejlődhetnek, amelyek eleinte zöldek vagy vöröses színűek, éréskor barnák. A 'Cupressina' fajta szoliterként, függőleges hangsúlyként a bejárat mellett, magasabb takarósövényként, szélfogóként, örökzöld háttérként és keskeny csoportos ültetésben is alkalmazható. Felálló ágainak köszönhetően a hóterhelést jobban viseli, mint a lucfenyő egyes széles formái. Tűlevelei szúrósak, szétmorzsolva gyantás illatúak.

Közönséges lucfenyő - kúpos termetű tűlevelű fa. A természetben akár 50 m magasra is megnő. Kerti körülmények között általában 25 m magas és 7 m széles lesz. Kérge fiatalon sima, barna színű, idővel egyre pikkelyesebb, repedezett, inkább szürkésbarna. Ágai örvökben fejlődnek. Tűlevelei sötétebb zöld színűek, a végükön kihegyezettek. Tobozai megnyúltak, eleinte felállók, később lefelé hajlanak. A porzós tobozok sárgák, a termős tobozok vörösesek. 

Termesztés: A teljesen napos termőhelyet kedveli, amely elősegíti a tavaszi hajtások élénk színeződését és a korona tömör növekedését. A talaj legyen termékeny, középkötött vagy vályogos homok, jó vízáteresztő és tartósan enyhén nyirkos, de ne legyen hosszan túlnedvesedett. A savanyú vagy enyhén savanyú kémhatású talajok felelnek meg neki leginkább, körülbelül pH 5–6,5 között, ezért az ültetőgödörbe gyakran tőzeget vagy fenyőalmot kevernek. A földlabda körül ajánlott kéregmulcsot teríteni, amely mérsékli a hőmérséklet-ingadozást és a talaj kiszáradását, egyben védi a sekélyen futó gyökérzetet. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, meleg és száraz időszakokban jót tesz a rendszeres öntözés, különösen az ültetést követő első két-három évben. Begyökeresedés után a lucfenyő az átmeneti szárazságot elviseli, a tartós aszály azonban a hajtásvégek elszáradásához vezet, főleg városi környezetben. A fajta fagytűrése körülbelül –26 °C-ig terjed, a síkvidékek és dombvidékek szokásos telein a téli védelem nem okoz gondot, a cserépben nevelt fiatal növények azonban szélvédett helyen vagy az edényt a talajba süllyesztve telelnek jobban. A trágyázás mértékletes, tavasszal elegendő egyszeri adag díszfenyőknek való trágya, amely egyenletes növekedést biztosít a hajtások túlzott megnyúlása nélkül. A metszés a száraz, elfagyott vagy sérült ágak eltávolítására korlátozódik, jelentős alakítás nem szükséges. Kedvezőtlen körülmények között a betegségek közül gombás tűlevélfoltosság jelentkezhet, a kártevők közül főként takácsatkák vagy levéltetvek, ezek előfordulását jelentősen csökkenti a jól szellőző termőhely, a kiegyenlített nedvesség és a túlzott nitrogéntrágyázás kerülése. Csoportos ültetésnél legalább 2,5–3 m tőtávolság ajánlott az egyes növények vagy nagyobb fás szárúak között, hogy a fajtának elegendő tere legyen teljes formája és színe kibontakoztatásához.

Szerző: Nikol | Revízió: 22.6. 2026