Közönséges lucfenyő 'Formanek' Picea abies 'Formanek'

Termék részletes leírása

Közönséges lucfenyő 'Formanek' - a közönséges lucfenyő törpe fajtája elterülő, kúszó vagy csüngő növekedéssel. Katalógusokban néha Picea abies 'Formánek' néven is szerepel. Alacsony habitusa és hosszú, elterülő hajtásai miatt termesztik, emellett a növény formája az ültetési helyhez igazítható. Támasz nélkül ágai a talajon terülnek szét, és zöld szőnyeget képeznek köveken, támfalakon vagy lejtőkön. A vezérhajtás karózásával alacsony, csüngő fácska nevelhető belőle. Éves hajtásnövekedése 8–15 cm. Tízéves korára hajtásai mintegy 0,8 m hosszúak, kifejlett korában a növény általában 0,3–0,6 m magas és 1,5–2 m széles, karózott növényeknél a magasság a támasztól függően nagyobb is lehet. Tűlevelei rövidek, merevek, üdezöldek vagy sötétzöldek, szétmorzsolva gyantás illatot árasztanak. Tobozai nem jelentenek fő díszítőértéket. A 'Formanek' fajta sziklakertbe, száraz kőfal tetejére, kerti tó mellé, lejtőre, edénybe, előkertbe, valamint alacsony örökzöld elemként kövek közé is ültethető. Jól társítható csarabokkal, hangákkal, alacsony borókákkal, törpe fenyőkkel, csenkeszekkel és varjúhájakkal.

Közönséges lucfenyő - kúpos habitusú tűlevelű fa. A természetben akár 50 m magasra is megnőhet. Kerti körülmények között általában 25 m magasra és 7 m szélesre nő. Kérge fiatalon sima, barna színű, idősebb korban egyre pikkelyesebb, repedezett, inkább szürkésbarna. Ágai örvösen állnak. Tűlevelei sötétebb zöld színűek, csúcsuk hegyes. Tobozai hosszúkásak, eleinte felállók, később lefelé csüngenek. A porzós tobozok sárgák, a termős tobozok vöröses színűek. 

Termesztés: Teljesen napos termőhelyet kedvel, amely elősegíti a tavaszi hajtások intenzív színeződését és a korona tömött növekedését. A talaj legyen termékeny, középkötött vagy homokos vályog, jó vízáteresztő és tartósan enyhén nedves, de ne legyen hosszan tartóan túlnedvesedett. Legjobban a savanyú vagy enyhén savanyú, körülbelül pH 5–6,5 közötti talajok felelnek meg neki, ezért az ültetőgödörbe gyakran tőzeget vagy fenyőalmot kevernek. A földlabda körül ajánlott kéregmulcsot teríteni, amely mérsékli a hőmérséklet-ingadozást és a talaj kiszáradását, egyúttal védi a sekély gyökérzetet. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, meleg és száraz időszakokban jót tesz nekik a rendszeres öntözés, különösen az ültetést követő első két-három évben. Begyökeresedés után a lucfenyő az átmeneti szárazságot elviseli, a tartós aszály azonban a hajtásvégek elszáradásához vezet, főként városi környezetben. A fajta fagytűrése körülbelül –26 °C, a hazai sík- és dombvidéki átlagos teleken a téli védelem nem jelent gondot, az edényes fiatal növények azonban jobban telelnek szélvédett helyen vagy az edényt a talajba süllyesztve. A trágyázás mértékletes, tavasszal elegendő egyszeri adag díszfenyőtrágya, amely egyenletes növekedést biztosít a hajtások túlzott megnyúlása nélkül. A metszés a száraz, elfagyott vagy sérült ágak eltávolítására korlátozódik, alapvető formázásra nincs szükség. Kedvezőtlen körülmények között a betegségek közül gombás tűlevélfoltosság, a kártevők közül főként takácsatkák vagy levéltetvek jelenhetnek meg, előfordulásukat jelentősen csökkenti a jól szellőző termőhely, a kiegyenlített nedvesség és a túlzott nitrogéntrágyázás kerülése. Csoportos ültetésnél legalább 2,5–3 m tőtávolság ajánlott az egyes növények vagy nagyobb fás szárúak között, hogy a fajtának elegendő helye legyen teljes formája és színe kibontakoztatásához.

Szerző: Nikol | Revízió: 23.6. 2026