Közönséges lucfenyő 'Honey Pot' Picea abies 'Honey Pot'

Termék részletes leírása

Közönséges lucfenyő 'Honey Pot' - lassan növő, igen mutatós fajta. A hazai európai lucfenyő aranysárgán hajtó kultivárja. Arany színű magoncként találták az amerikai Coenosium Gardensben, és a Picea abies 'Acrocona' és a Picea abies 'Gold Drift' keresztezéséből származtatják. Habitusa alacsony, fiatalon párnaszerű vagy szélesen szétterülő, idővel rövid vezérhajtást fejleszthet, és alacsony kúppá alakulhat. Ágai enyhén lehajlanak, így a növény lágyabb hatású, mint a megszokott kúp alakú lucfenyők. Növekedése lassú. 10 éves korára leggyakrabban körülbelül 0,6–0,9 m magas és mintegy 0,6 m széles, kifejlett korában általában 0,9–1,2 m magas és 0,6–1 m széles. Tűlevelei rövidek, merevebbek, a hajtások teljes hosszában sűrűn állnak. Tavaszi hajtásai mézsárgák vagy aranyzöldek, nyáron zöldessárgává és olívzölddé válnak. Virágai nem feltűnőek, fiatal növényeken toboz csak ritkán jelenik meg. Díszértékét elsősorban a színes hajtás, az örökzöld szerkezet és az ágak finom rajzolata adja. Kertépítészetileg sziklakertben, csarabos kertrészben, kövek mellett, edényben és előkertben is jól mutat. Jól illik csarabokhoz, alacsony borókákhoz, törpefenyőkhöz, csenkeszekhez és apró talajtakaró évelőkhöz.

Közönséges lucfenyő - kúpos habitusú tűlevelű fa. A természetben akár 50 m magasra is megnő. Kerti körülmények között általában 25 m magasra és 7 m szélesre nő. Kérge fiatalon sima, barna, idősebb korban egyre pikkelyesebb, repedezett, inkább szürkésbarna. Ágai örvösen állnak. Tűlevelei sötétebb zöldek, végükön hegyesek. Tobozai hosszúkásak, eleinte felállók, később lefelé hajlanak. A porzós tobozok sárgák, a termős tobozok vöröses színűek. 

Termesztés: A teljesen napos termőhelyet kedveli, amely elősegíti a tavaszi hajtások élénk színeződését és a korona tömör növekedését. A talaj legyen termékeny, középkötött vagy vályogos homok, jó vízáteresztő és tartósan enyhén nedves, de ne legyen hosszan pangó vizes. Legjobban a savanyú vagy enyhén savanyú, körülbelül pH 5–6,5 kémhatású talajok felelnek meg neki, ezért az ültetőgödörbe gyakran tőzeget vagy fenyőalomot kevernek. A földlabda körül ajánlott kéregmulcsot teríteni, amely mérsékli a hőingadozást és a talaj kiszáradását, egyúttal védi a sekély gyökérzetet. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, meleg és száraz időszakokban jót tesz a rendszeres öntözés, különösen az ültetést követő első két-három évben. Begyökeresedés után a lucfenyő elviseli az átmeneti szárazságot, a tartós aszály azonban a hajtásvégek elszáradásához vezet, főként városi környezetben. A fajta fagytűrése körülbelül –26 °C-ig terjed, átlagos teleken alföldi és dombvidéki területeken nem igényel téli védelmet, az edényben nevelt fiatal növények azonban szélvédett helyen vagy az edényt a talajba süllyesztve jobban átvészelik a telet. A trágyázás mérsékelt, tavasszal elegendő egyszeri adag díszfenyőknek való trágya, amely egyenletes növekedést biztosít a hajtások túlzott megnyúlása nélkül. A metszés a száraz, elfagyott vagy sérült ágak eltávolítására korlátozódik, jelentős alakítás nem szükséges. Kedvezőtlen körülmények között gombás tűlevélfoltosság jelentkezhet, a kártevők közül főként a takácsatka és a levéltetű, ezek előfordulását jelentősen csökkenti a jól szellőző termőhely, a kiegyenlített nedvesség és a túlzott nitrogéntrágyázás kerülése. Csoportos ültetésnél legalább 2,5–3 m tőtávolság ajánlott az egyes növények vagy a nagyobb fás szárúak között, hogy a fajtának elegendő helye legyen teljes formája és színe kibontakoztatásához.

Szerző: Nikol | Revízió: 23.6. 2026