Közönséges lucfenyő 'Lombartsii' Picea abies 'Lombartsii'

Termék részletes leírása

Közönséges lucfenyő 'Lombartsii' - az európai lucfenyő kompakt díszfajtája. Az európai faiskolákban sűrű, szabálytalan növekedésű formaként nevelik, amely tavasszal fiatal tobozaival hívja fel magára a figyelmet. Habitusa széles kúp alakú vagy szabálytalanul lekerekített, ágai eltérő hosszúságúak, és a tövüktől sűrűn elágaznak. Nem hat merevnek, inkább plasztikus, természetes rajzolatú zöld tömeget alkot. Növekedése lassú vagy közepesen lassú. 10 éves korára körülbelül 1–1,5 m magasra nő, kifejlett korában általában 2–2,5 m magas és mintegy 1,5 m széles. Tűlevelei rövidek, merevebbek, zöldek, sűrűn helyezkednek el a hajtásokon, és egész évben megtartják színüket. Legfőbb dísze a hajtásvégeken megjelenő fiatal tobozok. Tavasszal piros vagy bíborvörös árnyalatúak, majd fokozatosan barnára érnek. Virágai nem feltűnőek. Alacsonyabb szoliterként, sziklakertben, hangakertben, előkertben, kövek mellett és kisebb tűlevelű kompozíciókban egyaránt jól érvényesül. Jól illik csarabokhoz, törpefenyőkhöz, borókákhoz, csenkeszekhez és alacsony talajtakaró évelőkhöz.

A közönséges lucfenyő kúp alakú habitusú tűlevelű fa. A természetben akár 50 m magasra is megnőhet. Kerti körülmények között általában 25 m magasra és 7 m szélesre nő. Kérge fiatalon sima, barna színű, idősebb korban egyre pikkelyesebb, repedezett, inkább szürkésbarna. Ágai örvökben fejlődnek. Tűlevelei sötétebb zöld színűek, csúcsuk hegyes. Tobozai hosszúkásak, eleinte felfelé állnak, később lefelé hajlanak. A porzós tobozok sárgák, a termős tobozok vöröses színűek. 

Termesztés: A teljesen napos termőhelyet kedveli, amely elősegíti a tavaszi hajtások intenzív színeződését és a korona tömör növekedését. A talaj legyen termékeny, középkötött vagy homokos vályog, jó vízáteresztő és tartósan enyhén nedves, de ne legyen hosszan tartóan túlnedvesedett. Legjobban a savanyú vagy enyhén savanyú, körülbelül 5–6,5 pH-jú talajok felelnek meg neki, ezért az ültetőgödörbe gyakran tőzeget vagy tűlevélavart kevernek. A földlabda körül ajánlott kéregmulcsot teríteni, amely mérsékli a hőmérséklet-ingadozást és a talaj kiszáradását, egyben védi a sekély gyökérzetet. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, meleg és száraz időszakokban jót tesz nekik a rendszeres öntözés, különösen az ültetést követő első két-három évben. Begyökeresedés után a lucfenyő elviseli az átmeneti szárazságot, a tartós aszály azonban a hajtásvégek elszáradásához vezet, főként városi környezetben. A fajta fagytűrése körülbelül –26 °C-ig terjed, átlagos teleken alföldi és dombvidéki területeken téli védelemre nincs szükség, a cserepes fiatal növények azonban szélvédett helyen vagy a konténert a talajba süllyesztve telelnek át jobban. A trágyázás mértékletes, tavasszal elegendő egyetlen adag díszfenyőknek való trágya, amely egyenletes növekedést biztosít a hajtások túlzott megnyúlása nélkül. A metszés a száraz, elfagyott vagy sérült ágak eltávolítására korlátozódik, alapvető alakításra nincs szükség. Kedvezőtlen körülmények között gombás tűlevél-foltosság jelentkezhet, a kártevők közül főként takácsatkák vagy levéltetvek, előfordulásukat nagymértékben csökkenti a jól szellőző termőhely, a kiegyenlített nedvesség és a túlzott nitrogéntrágyázás kerülése. Csoportos ültetésnél legalább 2,5–3 m tőtávolság ajánlott az egyes növények vagy nagyobb fás szárúak között, hogy a fajtának elegendő helye legyen teljes formája és színe kibontakoztatásához.

Szerző: Nikol | Revízió: 23.6. 2026