Közönséges lucfenyő 'Micro' Picea abies 'Micro'

Termék részletes leírása

Közönséges lucfenyő 'Micro' - az európai lucfenyő törpe fajtája. Ez a mutatós fajta Norvégiából származik. A kertben igen alacsony, tömör, laposan gömbölyded vagy párnaszerű habitust fejleszt, sűrű elágazással a közepétől a szélek felé. Növekedése lassú, kis helyen is jól követhető. Tízéves korára körülbelül 0,4 m magas és 0,6 m széles. Tűlevelei rövidebbek, üde zöldek, enyhén szúrósak, és sűrűn állnak az apró hajtásokon. A tavaszi hajtások világosabb zöldek, a nyár folyamán telítettebb árnyalatúvá érnek. Virágai nem feltűnőek, tobozt ez az apró forma csak ritkán hoz. Díszértékét elsősorban az állandó zöld párna adja, valamint az, hogy olyan helyre is ültethető, ahol a szokványos tűlevelűek hamar túlnőnek. A fajta sziklakertben, kővályúban, hangakertben, előkertben és nagyobb edényben is jól mutat. Szépen harmonizál csarabokkal, alacsony borókákkal, törpe fenyőkkel, csenkeszekkel és apró évelőkkel.

Közönséges lucfenyő - kúpos habitusú tűlevelű fa. A természetben akár 50 m magasra is megnő. Kerti körülmények között általában 25 m magasságot és 7 m szélességet ér el. Kérge fiatalon sima, barna színű, idősebb korban pikkelyesebb, repedezett, inkább szürkésbarna. Ágai örvösen állnak. Tűlevelei sötétebb zöld színűek, a végükön hegyesek. Tobozai hosszúkásak, eleinte felállók, később lefelé hajlanak. A porzós tobozok sárgák, a termős tobozok vöröses színűek. 

Termesztés: A teljesen napos termőhelyet kedveli, amely elősegíti a tavaszi hajtások élénk színeződését és a korona tömör növekedését. A talaj legyen termékeny, közepesen kötött vagy homokos vályog, jó vízáteresztő és tartósan enyhén nedves, de nem hosszan tartóan túlnedvesedett. Leginkább a savanyú vagy enyhén savanyú kémhatású talajok felelnek meg neki, körülbelül pH 5–6,5 között, ezért az ültetőgödörbe gyakran tőzeget vagy fenyőalmot kevernek. A földlabda körül ajánlott kéregmulcsot teríteni, amely mérsékli a hőmérséklet-ingadozást és a talaj kiszáradását, egyúttal védi a sekély gyökérzetet. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, meleg és száraz időszakokban jót tesz a rendszeres öntözés, különösen az ültetést követő első két-három évben. Begyökeresedés után a lucfenyő átmenetileg elviseli a szárazságot, a tartós aszály azonban a hajtásvégek elszáradásához vezet, főként városi környezetben. A fajta fagytűrése körülbelül –26 °C-ig terjed, átlagos teleken alföldi és dombvidéki területeken a téli védelem nem okoz gondot, az edényes fiatal növények azonban szélvédett helyen vagy az edényt a talajba süllyesztve telelnek át jobban. A trágyázás mérsékelt, tavasszal elegendő egyetlen adag díszfenyőtrágya, amely egyenletes növekedést biztosít a hajtások túlzott megnyúlása nélkül. A metszés a száraz, elfagyott vagy sérült ágak eltávolítására korlátozódik, alapvető formázásra nincs szükség. Kedvezőtlen körülmények között a betegségek közül gombás tűfoltosságok, a kártevők közül főként takácsatkák vagy levéltetvek jelenhetnek meg, előfordulásukat jelentősen csökkenti a jól szellőző termőhely, a kiegyenlített nedvesség és a túlzott nitrogéntrágyázás kerülése. Csoportos ültetésnél legalább 2,5–3 m tőtávolság ajánlott az egyes növények vagy nagyobb fás szárúak között, hogy a fajtának elegendő tere legyen teljes formája és színe kibontakoztatásához.

Szerző: Nikol | Revízió: 23.6. 2026