Közönséges lucfenyő 'Nidiformis' Picea abies 'Nidiformis'

Termék részletes leírása

Közönséges lucfenyő 'Nidiformis' - a lucfenyő régi törpe fajtája. A fajtát a Hamburg melletti Sasselheide-ben, a Rulemann Grisson faiskolában találták, és 1904 óta termesztik. Nevét jellegzetes, fészekre emlékeztető alakjáról kapta. A fiatal növények laposan gömb alakúak, idővel koronájuk kiszélesedik, ellaposodik, és közepén sekély mélyedés alakul ki. Ágai sűrűn, vízszintesen vagy enyhén felfelé törekvően nőnek, a fiatal hajtások vége kissé lecsünghet. Növekedése lassú, általában évi 5–10 cm. 10 éves korára mintegy 0,4–0,6 m magasságot és 0,9–1,2 m szélességet ér el. Az idősebb növények 1–1,2 m magasak és körülbelül 2 m szélesek, nagyon kedvező körülmények között sok év után szélesebbek is lehetnek. Tűlevelei rövidek, merevebbek, sűrűn tömörülnek az apró hajtásokon. A tavaszi hajtások világoszölden hajtanak ki, a nyár folyamán közép- vagy sötétzöldre váltanak. Virágai nem feltűnőek, tobozt csak ritkán hoz, az idősebb növényeken ezek barnára érnek. A fajta jól mutat sziklakertben, hangakertben, előkertben, rézsűn, kövek mellett, nagyobb edényben, valamint alacsony örökzöld elemként évelők között.

Közönséges lucfenyő - kúp alakú tűlevelű fa. A természetben akár 50 m magasra is megnőhet. Kerti körülmények között általában 25 m magasra és 7 m szélesre nő. Kérge fiatalon sima, barna színű, az idő múlásával egyre pikkelyesebb, repedezett, inkább szürkésbarna. Ágai örvökben fejlődnek. Tűlevelei sötétebb zöld színűek, csúcsuk hegyes. Tobozai megnyúltak, eleinte felfelé állnak, később lefelé hajlanak. A porzós tobozok sárgák, a termős tobozok vöröses színűek. 

Termesztés: A teljesen napos termőhelyet kedveli, amely elősegíti a tavaszi hajtások intenzív színeződését és a korona tömör növekedését. A talaj legyen tápanyagban gazdag, közepesen kötött vagy homokos vályog, jó vízáteresztő és tartósan enyhén nedves, de ne legyen hosszú ideig túlnedvesedett. A savanyú vagy enyhén savanyú kémhatású, nagyjából pH 5–6,5 közötti talajok felelnek meg neki leginkább, ezért az ültetőgödörbe gyakran tőzeget vagy fenyőalomot kevernek. A földlabda körül ajánlott kéregmulcsot teríteni, amely mérsékli a hőmérséklet-ingadozást és a talaj kiszáradását, egyúttal védi a sekélyen elhelyezkedő gyökérzetet. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, meleg és száraz időszakokban jót tesz a rendszeres öntözés, különösen az ültetést követő első két-három évben. Begyökeresedés után a lucfenyő elviseli az átmeneti szárazságot, a tartós aszály azonban a hajtásvégek elszáradásához vezet, főként városi környezetben. A fajta fagytűrése nagyjából –26 °C-ig terjed, átlagos teleken alföldi és dombvidéki területeken a teleltetés nem okoz gondot, az edényben nevelt fiatal növények azonban jobban áttelelnek szélvédett helyen vagy az edényt a talajba süllyesztve. A trágyázás mértékletes, tavasszal elegendő egyetlen adag tűlevelű díszfáknak való műtrágya, amely egyenletes növekedést biztosít a hajtások túlzott megnyúlása nélkül. A metszés a száraz, elfagyott vagy sérült ágak eltávolítására korlátozódik, alapvető formázásra nincs szükség. Kedvezőtlen körülmények között a betegségek közül a tűlevelek gombás foltosodása, a kártevők közül főként a takácsatkák vagy a levéltetvek jelenhetnek meg, előfordulásukat jelentősen csökkenti a jól szellőző termőhely, a kiegyenlített nedvesség és a túlzott nitrogéntrágyázás kerülése. Csoportos ültetésnél legalább 2,5–3 m tőtávolság ajánlott az egyes növények vagy nagyobb fás szárúak között, hogy a fajtának elegendő helye legyen teljes formájának és színének kibontakoztatásához.

Szerző: Nikol | Revízió: 23.6. 2026