Közönséges lucfenyő 'Ohlendorffii' Picea abies 'Ohlendorffii'

Termék részletes leírása

Közönséges lucfenyő 'Ohlendorffii' - lassú növekedésű tűlevelű. A fajtát a hamburgi Ohlendorff-faiskolához kötik, és 19. századi német magoncként tartják számon. Fiatalon laposan gömbölyded, lekerekített habitust fejleszt, idővel széles kúp alakúvá magasodik. Elágazása sűrű, de kissé laza és szabálytalan, ezért a növény puha, bozontos hatást kelt. Fiatalon lassan nő, később erőteljesebb lehet a növekedése. 10 éves korára általában mintegy 1 m magas, éves hajtásnövekedése körülbelül 10 cm. Átlagos kertekben 2–3 m-es magassággal és 2–2,5 m-es szélességgel lehet számolni, a nagyon idős, szabadon növő példányok idővel jóval magasabbra is megnőhetnek. Tűlevelei merevebbek, sugarasan állók, zöldek vagy sötétzöldek, a fiatal hajtásokon világosabbak, nyár folyamán telítettebb színűek. Az idősebb növények hengeres, barna tobozokat hozhatnak, a fiatal tobozkezdemények bíborszínűek. Virágai nem feltűnőek. A fajta alacsonyabb szoliterként gyepben, előkertben, nagyobb sziklakertben, csarabkertben, kövek mellett és tűlevelű kompozíciókban egyaránt jól mutat. Jól harmonizál csarabokkal, alacsony borókákkal, törpe fenyőkkel, díszfüvekkel és talajtakaró évelőkkel.

Közönséges lucfenyő - kúpos habitusú tűlevelű fa. A természetben akár 50 m magasra is megnőhet. Kerti körülmények között általában 25 m magasra és 7 m szélesre nő. Kérge fiatalon sima, barna színű, öregedve egyre pikkelyesebb, repedezett, inkább szürkésbarna. Ágai örvösen állnak. Tűlevelei sötétebb zöld színűek, csúcsuk hegyes. Tobozai hosszúkásak, eleinte felfelé állnak, később lefelé hajlanak. A porzós tobozok sárgák, a termős tobozok vöröses színűek. 

Termesztés: A teljesen napos termőhelyet kedveli, amely elősegíti a tavaszi hajtások intenzív színeződését és a korona tömör növekedését. A talaj legyen termékeny, középkötött vagy vályogos homok, jó vízáteresztő és tartósan mérsékelten nedves, de ne legyen hosszabb ideig túlnedvesedett. A savanyú vagy enyhén savanyú kémhatású, nagyjából pH 5–6,5 közötti talajok felelnek meg neki a legjobban, ezért az ültetőgödörbe gyakran tőzeget vagy tűlevelű avart kevernek. A földlabda körül ajánlott kéregmulcsot teríteni, amely mérsékli a hőmérséklet-ingadozást és a talaj kiszáradását, egyúttal védi a sekély gyökérzetet. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, meleg és száraz időszakokban jót tesz nekik a rendszeres öntözés, különösen az ültetést követő első két-három évben. Begyökeresedés után a lucfenyő elviseli az átmeneti szárazságot, a tartós aszály azonban a hajtásvégek elszáradásához vezet, főként városi környezetben. A fajta fagytűrése körülbelül –26 °C, átlagos teleken alföldi és dombvidéki területeken a téli védelem nem okoz gondot, a cserepes fiatal növények azonban jobban áttelelnek szélvédett helyen vagy a cserepet a talajba süllyesztve. A trágyázás mértékletes, tavasszal elegendő egyetlen adag díszfenyőkhöz való tápanyag, amely egyenletes növekedést biztosít a hajtások túlzott megnyúlása nélkül. A metszés a száraz, elfagyott vagy sérült ágak eltávolítására korlátozódik, alakító metszésre nincs szükség. Kedvezőtlen körülmények között a betegségek közül gombás tűlevélfoltosság, a kártevők közül főként takácsatkák vagy levéltetvek jelenhetnek meg, előfordulásukat jelentősen csökkenti a jól szellőző termőhely, a kiegyenlített nedvesség és a túlzott nitrogéntrágyázás kerülése. Csoportos ültetésnél legalább 2,5–3 m tőtávolság ajánlott az egyes növények vagy nagyobb fás szárúak között, hogy a fajtának elegendő helye legyen teljes formája és színe kibontakoztatásához.

Szerző: Nikol | Revízió: 23.6. 2026