Közönséges lucfenyő 'Perry's Gold' Picea abies 'Perry's Gold'

Termék részletes leírása

Közönséges lucfenyő 'Perry's Gold'  - mutatós hegyvidéki tűlevelű Észak- és Közép-Európa hűvösebb, nedvesebb lucfenyveseiből. A 'Perry's Gold' fajta a 90-es évek elején az USA-ban talált szelekcióként jött létre, és a felfedezőjére, Arthur Perryre emlékeztető néven került forgalomba, olykor 'Perry's Golden' szinonimával is szerepel. Tömör, szabályosan kúp alakú habitust nevel finoman csüngő ágvégekkel és jól látható csúcshajtással. Tűlevelei rövidek, négyélűek, sűrűn helyezkednek el a gallyak körül, nyáron sötétzöldek, és örökzöldként télen is megmaradnak. A fő látványt tavasszal nyújtja, általában áprilistól májusig, amikor az új hajtások vajsárgán vagy aranysárgán hajtanak ki, majd néhány hét alatt fokozatosan kizöldülnek. Idősebb példányokon megjelenhetnek a közönséges lucfenyőre jellemző hosszúkás, csüngő tobozok, amelyek ősszel barnás árnyalatúra érnek. Kisebb kertben állandó hangsúlyt ad a bejárat mellett, a sziklakertben és a hangakertben is, ahol az arany hajtások kiemelik a kék és ezüstös tűlevelűeket, a rododendronokat, az áfonyát és a díszfüveket.

Közönséges lucfenyő - kúp alakú habitusú tűlevelű fa. A természetben akár 50 m magasra is megnő. Kerti körülmények között általában 25 m magasságot és 7 m szélességet ér el. Kérge fiatalon sima, barna színű, idősebb korban pikkelyesebb, repedezett, inkább szürkésbarna. Ágai örvökben fejlődnek. Tűlevelei sötétebb zöld színűek, csúcsuk hegyes. Tobozai hosszúkásak, eleinte felfelé állnak, később lefelé hajlanak. A porzós tobozok sárgák, a termős tobozok vörösesek. 

Termesztés:  A teljesen napos termőhelyet kedveli, amely elősegíti a tavaszi hajtások intenzív színeződését és a korona tömör növekedését. A talaj legyen termékeny, középkötött vagy homokos vályog, jó vízáteresztő és tartósan enyhén nedves, de ne legyen hosszan pangó vizes. Legjobban a savanyú vagy enyhén savanyú, körülbelül pH 5–6,5 közötti talajok felelnek meg neki, ezért az ültetőgödörbe gyakran tőzeget vagy tűlevelű avart kevernek. A földlabda körül ajánlott kéregmulcsot teríteni, amely mérsékli a hőmérséklet-ingadozást és a talaj kiszáradását, egyúttal védi a sekély gyökérzetet. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, meleg és száraz időszakokban jót tesz a rendszeres öntözés, főként az ültetést követő első két-három évben. Begyökeresedés után a lucfenyő elviseli az átmeneti szárazságot, a tartós aszály azonban a hajtásvégek elszáradásához vezet, különösen városi környezetben. A fajta fagytűrése nagyjából –26 °C-ig terjed, az alföldi és dombvidéki átlagos teleken a téli védelem nem okoz gondot, a fiatal, edényes növények azonban jobban áttelelnek szélvédett helyen vagy az edényt a talajba süllyesztve. A trágyázás mértékletes, tavasszal elegendő egyetlen adag díszfenyőtrágya, amely egyenletes növekedést biztosít a hajtások túlzott megnyúlása nélkül. A metszés a száraz, elfagyott vagy sérült ágak eltávolítására szorítkozik, alapvető formázás nem szükséges. Kedvezőtlen körülmények között gombás tűlevélfoltosság jelentkezhet, a kártevők közül főként a takácsatkák és a levéltetvek, előfordulásukat jelentősen csökkenti a jól szellőző termőhely, a kiegyenlített nedvesség és a túlzott nitrogéntrágyázás kerülése. Csoportos ültetésnél legalább 2,5–3 m tőtávolság ajánlott az egyes növények vagy nagyobb fás szárúak között, hogy a fajtának elegendő helye legyen teljes formája és színe kibontakoztatásához.

Szerző: Nikol | Revízió: 16.1.2026