Közönséges lucfenyő 'Pumila Glauca' Picea abies 'Pumila Glauca'

Termék részletes leírása

Közönséges lucfenyő 'Pumila Glauca' - az európai lucfenyő törpe díszfajtája. Eredete nem pontosan ismert, észak-amerikai források szerint a nagyobb kertekben és arborétumokban már a 19. század közepe óta ismerték. Neve az alacsony növekedésre és a tűlevelek kékes árnyalatára utal. Habitusa fiatalon tömör, laposan gömbölyű vagy lekerekített, idővel alacsony, boltozatos, szabálytalanul szétterülő formává szélesedik. Alsó ágai alacsonyan indulnak és szélesen szétterülnek, felső része sűrű marad. Növekedése lassú, a fiatalabb növények évente csak néhány centimétert nőnek. 10 éves korára általában 0,5–1 m magasságra és 1–1,5 m szélességre lehet számítani, az idősebb példányok idővel megközelítőleg 1 m magasra és 2–3 m szélesre nőhetnek. Tűlevelei rövidek, merevebbek, sűrűn állók, zöldek vagy kékeszöldek, finom szürkés árnyalattal. A tavaszi hajtások üdezöldek, később színük nyugodt kékeszöld tónusúvá válik. Virágai nem feltűnőek, az idősebb növények barna, hengeres tobozokat hozhatnak, a fiatal tobozkezdemények bíborszínűek. A fajta jól mutat sziklakertben, hangakertben, lejtőn, előkertben, kövek mellett, valamint alacsony örökzöld elemként kisebb kertekben is.

Közönséges lucfenyő - kúpos habitusú tűlevelű fa. A természetben akár 50 m magasra is megnőhet. Kerti körülmények között általában 25 m magasra és 7 m szélesre nő. Kérge fiatalon sima, barna színű, idősebb korban pikkelyesebb, repedezett, inkább szürkésbarna. Ágai örvösen állnak. Tűlevelei sötétebb zöld színűek, csúcsukon kihegyezettek. Tobozai megnyúltak, eleinte felállók, később lefelé hajlanak. A porzós tobozok sárgák, a termős tobozok vöröses színűek. 

Termesztés: A teljesen napos termőhelyet kedveli, amely elősegíti a tavaszi hajtások intenzív színeződését és a korona tömör növekedését. A talaj legyen termékeny, középkötött vagy homokos vályog, jó vízáteresztő és tartósan enyhén nedves, de ne legyen hosszan túlnedvesedett. A savanyú vagy enyhén savanyú kémhatású, kb. pH 5–6,5 közötti talajok felelnek meg neki a legjobban, ezért az ültetőgödörbe gyakran tőzeget vagy fenyőalomot kevernek. A földlabda körül ajánlott kéregmulcsot teríteni, amely mérsékli a hőmérséklet-ingadozást és a talaj kiszáradását, egyúttal védi a sekélyen futó gyökérzetet. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, meleg és száraz időszakokban jót tesz a rendszeres öntözés, különösen az ültetést követő első két-három évben. Begyökeresedés után a lucfenyő elviseli az átmeneti szárazságot, a tartós aszály azonban a hajtásvégek elszáradásához vezet, főként városi környezetben. A fajta fagytűrése kb. –26 °C-ig terjed, a síkvidékek és dombvidékek szokásos telein a téli védelem nem okoz gondot, a fiatal, edényben nevelt növények azonban jobban telelnek szélvédett helyen vagy a tárolóedény talajba süllyesztésével. A trágyázás mértékletes, tavasszal elegendő egyszeri adag díszfenyőknek való trágya, amely egyenletes növekedést biztosít a hajtások túlzott megnyúlása nélkül. A metszés a száraz, elfagyott vagy sérült ágak eltávolítására korlátozódik, jelentősebb alakításra nincs szükség. Kedvezőtlen körülmények között gombás tűlevélfoltosság, a kártevők közül főként takácsatkák vagy levéltetvek jelenhetnek meg, előfordulásukat jelentősen mérsékli a jól szellőző termőhely, a kiegyenlített nedvesség és a túlzott nitrogéntrágyázás kerülése. Csoportos ültetésnél legalább 2,5–3 m tőtávolság ajánlott az egyes növények vagy nagyobb fás szárúak között, hogy a fajtának elegendő tere legyen teljes formájának és színének kibontakoztatásához.

Szerző: Nikol | Revízió: 23.6. 2026