Közönséges lucfenyő 'Rothenhaus' Picea abies 'Rothenhaus'

Termék részletes leírása

Közönséges lucfenyő 'Rothenhaus' - középmagas, szokatlanul keskeny formájú fajta. Cseh eredetű, és a Chomutov melletti Červený Hrádek (németül Rothenhaus) kastélyának erdészetéhez kötik, ahol a 19. és 20. század fordulója körül tartották számon. Egyenesen növő csúcshajtást nevel, amelyet nem kell karózni, ahogy egyes csüngő lucfenyőknél szokás. Az elsőrendű ágak részben vízszintesen nőhetnek, míg a többi ág és a finomabb hajtások lazán lefelé csüngenek. Így karcsú, enyhén szabálytalan, erőteljes függőleges hatású sziluett alakul ki. Átlagos kerti körülmények között mintegy 3–5 m magasra és 0,7–2 m szélesre nő, egyes katalógusok az idősebb példányoknál 5–10 m magasságot és körülbelül 2 m szélességet adnak meg. Éves növekedése jó talajban elérheti az 50 cm-t. Tűlevelei négyélűek, 8–14 mm hosszúak, merevebbek, élénk- vagy sötétzöldek. Virágai nem feltűnőek, az idősebb növények bíborszínű fiatal tobozokat, később barna, hengeres tobozokat hozhatnak. A fajta szoliterként gyepfelületen, bejárat mellett, kő mellett, előkertben vagy karcsú, domináns elemként tűlevelű kompozícióban érvényesül.

A közönséges lucfenyő kúpos habitusú tűlevelű fa. A természetben akár 50 m magasra is megnőhet. Kerti körülmények között általában 25 m magasra és 7 m szélesre nő. Kérge fiatalon sima, barna, idősebb korban pikkelyesebb, repedezett, inkább szürkésbarna. Ágai ágörvökben fejlődnek. Tűlevelei sötétebb zöldek, a végükön kihegyesedők. Tobozai megnyúltak, eleinte felfelé állnak, később lefelé hajlanak. A porzós tobozok sárgák, a termős tobozok vöröses színűek. 

Termesztés: A teljesen napos termőhelyet kedveli, amely elősegíti a tavaszi hajtások intenzív színeződését és a korona tömör növekedését. A talaj legyen termékeny, középkötött vagy homokos vályog, jó vízáteresztő és tartósan enyhén nedves, de ne legyen hosszan túlnedvesedett. Legjobban a savanyú vagy enyhén savanyú, nagyjából pH 5–6,5 kémhatású talajok felelnek meg neki, ezért az ültetőgödörbe gyakran tőzeget vagy tűlevélavart kevernek. A földlabda körül ajánlott kéregmulcsot teríteni, amely mérsékli a hőmérséklet-ingadozást és a talaj kiszáradását, egyúttal védi a sekély gyökérzetet. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, meleg és száraz időszakokban jót tesz a rendszeres öntözés, különösen az ültetést követő első két-három évben. Begyökeresedés után a lucfenyő elviseli az átmeneti szárazságot, a tartós aszály azonban a hajtásvégek elszáradásához vezet, főként városi környezetben. A fajta fagytűrése nagyjából –26 °C-ig terjed, átlagos teleken alföldi és dombvidéki területeken a téli védelem nem okoz gondot, a fiatal, edényben nevelt növények azonban jobban áttelelnek szélvédett helyen vagy az edény talajba süllyesztésével. A trágyázás mértékletes, tavasszal elegendő egyszeri adag díszfenyőknek való trágya, amely egyenletes növekedést biztosít a hajtások túlzott megnyúlása nélkül. A metszés a száraz, elfagyott vagy sérült ágak eltávolítására korlátozódik, alapvető formázás nem szükséges. Kedvezőtlen körülmények között a betegségek közül gombás tűlevélfoltosság, a kártevők közül főként takácsatkák és levéltetvek jelenhetnek meg, előfordulásukat nagymértékben csökkenti a jól szellőző termőhely, a kiegyenlített nedvesség és a túlzott nitrogéntrágyázás kerülése. Csoportos ültetésnél legalább 2,5–3 m tőtávolság ajánlott az egyes növények vagy nagyobb fás szárúak között, hogy a fajtának elég helye legyen teljes formája és színe kibontakoztatásához.

Szerző: Nikol | Revízió: 23.6. 2026