Közönséges lucfenyő 'Rubra Spicata' Picea abies 'Rubra Spicata'

Termék részletes leírása

Közönséges lucfenyő 'Rubra Spicata' - európai hegyvidéki tűlevelű, amely a természetben hűvösebb, nedvesebb lucosokat alkot Észak-Európától az Alpokon és a Kárpátokon át a Balkánig. A 'Rubra Spicata' fajtát az egykori Csehszlovákiában szelektálták, 1973-as leletként írják le, később Angliában szaporították, és a 80-as évek elején került kereskedelmi forgalomba. Termete felálló, kúpos, a megszokott lucfenyőnél ritkább, „levegősebb” elágazással. A fő látványosság tavasszal érkezik - áprilistól májusig a fiatal hajtások végei körülbelül 10–14 napig mélyvörös színt öltenek, amely barnásvörösbe, majd zöldbe megy át. Tűlevelei rövidek, négyélűek, sötétzöldek, tapintásra enyhén szúrósak. Idősebb növényeken hosszúkás, lecsüngő tobozok fejlődhetnek, amelyek barnás árnyalatúra érnek. A kertben hangsúlyos tavaszi szoliterként érvényesül a bejárat mellett, tűlevelű csoportokban, valamint függőleges hangsúlyként hangakerti ültetésekben, ahol jól társítható rododendronokkal, áfonyákkal, csarabokkal és díszfüvekkel. A 'Rydal' fajtához képest tavaszi hajtásai rendszerint élénkebb vörösek, és a sötétzöld tűlevelekkel alkotott kontraszt messziről is jól látható.

Közönséges lucfenyő - kúpos termetű tűlevelű fa. A természetben akár 50 m magasra is megnőhet. Kerti körülmények között általában 25 m magasra és 7 m szélesre nő. Kérge fiatalon sima, barna színű, öregedve egyre pikkelyesebb, repedezett, inkább szürkésbarna. Ágai örvökben nőnek. Tűlevelei sötétebb zöld színűek, csúcsukon kihegyesedők. Tobozai hosszúkásak, eleinte felállók, később lefelé hajlanak. A porzós tobozok sárgák, a termős tobozok vöröses színűek. 

Termesztés:  A teljesen napos termőhelyet kedveli, amely elősegíti a tavaszi hajtások intenzív színeződését és a korona tömör növekedését. A talaj legyen termékeny, közepesen kötött vagy homokos vályog, jó vízáteresztő és tartósan enyhén nedves, de ne legyen hosszan tartóan túlnedvesedett. Legjobban a savanyú vagy enyhén savanyú kémhatású, körülbelül pH 5–6,5 közötti talajok felelnek meg neki, ezért az ültetőgödörbe gyakran tőzeget vagy tűlevelű avart kevernek. A földlabda körül ajánlott kéregmulcsot teríteni, amely mérsékli a hőmérséklet-ingadozást és a talaj kiszáradását, egyúttal védi a sekély gyökérzetet. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, meleg és száraz időszakokban jót tesz a rendszeres öntözés, különösen az ültetést követő első két-három évben. Begyökeresedés után a lucfenyő átmenetileg tűri a szárazságot, a tartós aszály azonban a hajtásvégek elszáradásához vezet, főként városi környezetben. A fajta fagytűrése körülbelül –26 °C-ig terjed, a síkvidékek és dombvidékek szokásos telein a téli védelem nem okoz gondot, a cserepes fiatal növények azonban jobban átteleltethetők szélvédett helyen vagy az edényt a talajba süllyesztve. A trágyázás mértékletes, tavasszal elegendő egyetlen adag díszfenyőknek való tápanyag, amely egyenletes növekedést biztosít a hajtások túlzott megnyúlása nélkül. A metszés a száraz, elfagyott vagy sérült ágak eltávolítására korlátozódik, jelentősebb alakítás nem szükséges. Kedvezőtlen körülmények között a betegségek közül gombás tűlevélfoltosságok, a kártevők közül főként takácsatkák és levéltetvek jelenhetnek meg, előfordulásukat nagymértékben csökkenti a jól szellőző termőhely, a kiegyenlített nedvesség és a túlzott nitrogéntrágyázás kerülése. Csoportos ültetésnél legalább 2,5–3 m tőtávolság ajánlott az egyes növények vagy nagyobb fás szárúak között, hogy a fajta teljes formáját és színét kibontakoztathassa.

Szerző: Nikol | Revízió: 16.1.2026