Közönséges lucfenyő 'Rydal' Picea abies 'Rydal'

Termék részletes leírása

Közönséges lucfenyő 'Rydal' - a közönséges lucfenyő különleges és érdekes fajtája, amelyet rózsaszínű új hajtásai tesznek jellegzetessé. A 'Rydal' fajtát svéd szelekcióként tartják számon. Legfőbb dísze a fiatal hajtás, amely tavasszal rózsás pirosan, kárminvörösen vagy bíborvörösen hajt ki, majd körülbelül 3–4 hét elteltével a megszokott zöld színre vált. Termete felálló, lazán vagy szabálytalanul kúpos, ágai légies koronát alkotnak. Növekedése lassú vagy közepesen lassú. Egyes katalógusok 10 éves korára 1–1,5 m magassággal számolnak, mások jó körülmények között 2,5–3 m-t adnak meg. A szokásos kerti gyakorlatban a talajtól, a nedvességtől és a rendelkezésre álló helytől függően gyakran 2,5–5 m magasra és 1–2 m szélesre nő. Tűlevelei négyélűek, merevebbek, később telt- vagy sötétzöldek. A fiatal tobozok rózsás borvörösek vagy bíborszínűek lehetnek, az érett tobozok barnák. A fajta szoliterként gyepben, bejárat mellett, előkertben, nagyobb sziklakertben, hangakertben és tűlevelű kompozícióban is jól érvényesül, ahol tavaszi színe szépen elüt a törpefenyőktől, borókáktól, csaraboktól és díszfüvektől.

Közönséges lucfenyő - kúpos termetű tűlevelű fa. A természetben akár 50 m magasra is megnőhet. Kerti körülmények között általában 25 m magas és 7 m széles lesz. Kérge fiatalon sima, barna színű, idősebb korban egyre pikkelyesebb, repedezett, inkább szürkésbarna. Ágai örvökben fejlődnek. Tűlevelei sötétebb zöldek, csúcsuk hegyes. Tobozai hosszúkásak, eleinte felfelé állnak, később lefelé hajlanak. A porzós virágzatok sárgák, a termős tobozok vöröses színűek. 

Termesztés: A teljesen napos termőhelyet kedveli, amely elősegíti a tavaszi hajtások intenzív színeződését és a korona tömör növekedését. A talaj legyen termékeny, középkötött vagy vályogos homok, jó vízáteresztő és tartósan enyhén nedves, de nem hosszan túlnedvesedő. Legjobban a savanyú vagy enyhén savanyú, körülbelül pH 5–6,5 közötti talajok felelnek meg neki, ezért az ültetőgödörbe gyakran tőzeget vagy tűlevelű avart kevernek. A földlabda körül ajánlott kéregmulcsot teríteni, amely mérsékli a hőmérséklet-ingadozást és a talaj kiszáradását, egyben védi a sekélyen futó gyökérzetet. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, meleg és száraz időszakokban jót tesz nekik a rendszeres öntözés, különösen az ültetést követő első két-három évben. Begyökeresedés után a lucfenyő elviseli az átmeneti szárazságot, a tartós aszály azonban a hajtásvégek elszáradásához vezet, főként városi környezetben. A fajta fagytűrése nagyjából –26 °C-ig terjed, a síkvidékek és dombvidékek szokásos telein a téli védelem nem okoz gondot, a cserépben nevelt fiatal növények azonban szélvédett helyen vagy a cserép talajba süllyesztésével telelnek át jobban. A trágyázás legyen mértékletes, tavasszal elegendő egyetlen adag díszfenyőknek való tápanyag, amely egyenletes növekedést biztosít a hajtások túlzott megnyúlása nélkül. A metszés a száraz, elfagyott vagy sérült ágak eltávolítására korlátozódik, alapvető formázásra nincs szükség. Kedvezőtlen körülmények között a betegségek közül gombás tűlevélfoltosság, a kártevők közül főként takácsatkák vagy levéltetvek jelenhetnek meg, előfordulásukat jelentősen csökkenti a jól szellőző termőhely, a kiegyenlített nedvesség és a túlzott nitrogéntrágyázás kerülése. Csoportos ültetésnél legalább 2,5–3 m tőtávolság ajánlott az egyes növények vagy nagyobb fás szárúak között, hogy a fajta teljes formáját és színét kibontakoztathassa.

Szerző: Nikol | Revízió: 23.6. 2026