Közönséges lucfenyő 'Weeping Blue' Picea abies 'Weeping Blue'

Termék részletes leírása

Közönséges lucfenyő 'Weeping Blue' - európai hegyvidéki tűlevelű, amely a természetben hűvösebb, nedvesebb lucosokat alkot Észak-Európától az Alpokon át a Kárpátokig. A 'Weeping Blue' fajta magonc-szelekcióként jött létre az oregoni Iseli faiskolában a 20. század 80-as éveiben, majd később került kereskedelmi forgalomba. A szakirodalomban Picea abies 'Glauca Pendula' szinonim néven is előfordul. Növekedése csüngő vagy kúszó - támasz nélkül a hajtások szétterülnek a talajon, a vezérhajtás karózásával pedig keskeny fácska nevelhető, amelyet a kaszkádszerűen lehajló ágak feltűnő „szoknyája” övez. Tűlevelei rövidek, négyélűek, csúcsukon enyhén szúrósak, hideg kékeszöld vagy szürkéskék árnyalatúak, színüket télen is megtartják. Tobozok inkább az idősebb példányokon jelenhetnek meg, ezek hosszúkásak, lecsüngők, és barnás árnyalatúra érnek. A kertben szoliterként a bejárat mellett, lejtőn vagy támfal mellett érvényesül, ahol ágai természetes módon omlanak át a peremen. Jól illik csarabokhoz és hangákhoz, díszfüvekhez, áfonyákhoz és rododendronokhoz, illetve kövekhez és kavicsmulcshoz, amely kiemeli a tűlevelek kék tónusát.

Közönséges lucfenyő - kúpos habitusú tűlevelű fa. A természetben akár 50 m magasra is megnőhet. Kerti körülmények között általában 25 m magasra és 7 m szélesre nő. Kérge fiatalon sima, barna színű, idősebb korban pikkelyesebb, repedezett, inkább szürkésbarna. Ágai örvökben fejlődnek. Tűlevelei sötétebb zöld színűek, csúcsuk hegyes. Tobozai hosszúkásak, eleinte felfelé állnak, később lefelé hajlanak. A porzós tobozok sárgák, a termős tobozok vöröses színűek. 

Termesztés:  A teljesen napos termőhelyet kedveli, amely elősegíti a tavaszi hajtások intenzív színeződését és a korona tömör növekedését. A talaj legyen termékeny, közepesen kötött vagy homokos vályog, jó vízáteresztő és tartósan enyhén nedves, de nem tartósan túlnedvesedett. Legjobban a savanyú vagy enyhén savanyú kémhatású, körülbelül pH 5–6,5 közötti talajok felelnek meg neki, ezért az ültetőgödörbe gyakran tőzeget vagy tűlevelű avart kevernek. A földlabda körül érdemes kéregmulcsot teríteni, amely mérsékli a hőmérséklet-ingadozást és a talaj kiszáradását, egyúttal védi a sekély gyökérzetet. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, meleg és száraz időszakokban rendszeres öntözést igényelnek, különösen az ültetést követő első két-három évben. Begyökeresedés után a lucfenyő elviseli az átmeneti szárazságot, a tartós aszály azonban a hajtásvégek elszáradásához vezet, főleg városi környezetben. A fajta fagytűrése körülbelül –26 °C-ig terjed, átlagos teleken a síkvidékeken és dombvidékeken téli védelmet nem igényel, a fiatal, edényes növények azonban jobban átteleltethetők szélvédett helyen vagy az edényt a talajba süllyesztve. A trágyázás legyen mértékletes, tavasszal elegendő egyszeri adag díszfenyőtrágya, amely egyenletes növekedést biztosít a hajtások túlzott megnyúlása nélkül. A metszés a száraz, elfagyott vagy sérült ágak eltávolítására korlátozódik, alapvető formázásra nincs szükség. Kedvezőtlen körülmények között gombás tűlevélfoltosság, a kártevők közül főként takácsatkák vagy levéltetvek jelenhetnek meg, előfordulásukat jelentősen csökkenti a jól szellőző termőhely, a kiegyenlített nedvesség és a túlzott nitrogéntrágyázás kerülése. Csoportos ültetésnél legalább 2,5–3 m tőtávolság ajánlott az egyes növények vagy nagyobb fás szárúak között, hogy a fajtának elegendő tere legyen teljes formája és színe kibontakoztatásához.

Szerző: Nikol | Revízió: 16.1.2026