Közönséges lucfenyő 'Wingle's Weeper' Picea abies 'Wingle's Weeper'

Termék részletes leírása

Közönséges lucfenyő 'Wingle's Weeper' - európai hegyvidéki tűlevelű, amely Észak-Európától az Alpokon és a Kárpátokon át a Balkánig elterjedt, a természetben hűvösebb, nedvesebb lucosokat alkot. A 'Wingle's Weeper' kerti szelekció, feltűnően csüngő, helyenként kúszó ágakkal. Karózás nélkül alacsony, szélesen terülő formát nevel, amely kifejlett korában hazai viszonyok között általában kb. 0,5–1 m magas és mintegy 2 m széles. Növekedése inkább közepes, kedvező körülmények között a fiatal hajtások évente kb. 10–20 cm-t nőnek, így alakja fokozatosan változik. Tűlevelei rövidek, sötétzöldek, csúcsukon finoman szúrósak, sűrűn borítják a hajtásokat, és színüket télen is megtartják. A közönséges lucfenyő tobozai hosszúkásak, lecsüngők, ősszel barnás árnyalatúra érnek, a kerti fajtákon azonban csak idősebb növényeken jelenhetnek meg. Kertépítészeti kompozíciókban szoliterként alkalmazható előkertben, ágyás szélén, valamint stabil „zöld takaróként” rézsűkön, kövek és támfalak mellett. Jól illik csarabokhoz és hangákhoz, díszfüvekhez, áfonyákhoz és rododendronokhoz, amelyek virágait és levélszerkezetét sötét lombja kiemeli.

Közönséges lucfenyő - kúpos habitusú tűlevelű fa. A természetben akár 50 m magasra is megnő. Kerti körülmények között általában 25 m magasságot és 7 m szélességet ér el. Kérge fiatalon sima, barna, idősebb korban pikkelyesebb, repedezett, inkább szürkésbarna. Ágai örvösen állnak. Tűlevelei sötétebb zöldek, csúcsuk hegyes. Tobozai hosszúkásak, eleinte felállók, később lefelé hajlanak. A porzós tobozok sárgák, a termős tobozok vöröses színűek.

Termesztés:  Teljesen napos termőhelyet kedvel, amely elősegíti a tavaszi hajtások intenzív színeződését és a korona tömör növekedését. A talaj legyen termékeny, középkötött vagy homokos vályog, jó vízáteresztő és tartósan enyhén nedves, de ne legyen hosszan tartóan túlnedvesedett. Legjobban a savanyú vagy enyhén savanyú, kb. pH 5–6,5 kémhatású talajok felelnek meg neki, ezért az ültetőgödörbe gyakran tőzeget vagy tűlevelű avart kevernek. A földlabda körül ajánlott kéregmulcsot teríteni, amely mérsékli a hőingadozást és a talaj kiszáradását, egyben védi a sekély gyökérzetet. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők, meleg és száraz időszakokban kedvez nekik a rendszeres öntözés, különösen az ültetést követő első két-három évben. Begyökeresedés után a lucfenyő elviseli az átmeneti szárazságot, a tartós aszály azonban a hajtásvégek elszáradásához vezet, főleg városi környezetben. A fajta fagytűrése kb. –26 °C-ig terjed, átlagos teleken alföldi és dombvidéki területeken a téli védelem nem okoz gondot, a cserepes fiatal növények azonban jobban telelnek szélvédett helyen vagy a cserép talajba süllyesztésével. A trágyázás mértékletes, tavasszal elegendő egyetlen adag díszfenyő-műtrágya, amely egyenletes növekedést biztosít a hajtások túlzott megnyúlása nélkül. A metszés a száraz, elfagyott vagy sérült ágak eltávolítására korlátozódik, jelentős alakítás nem szükséges. Kedvezőtlen körülmények között a betegségek közül tűlevél-foltosságot okozó gombák, a kártevők közül főként takácsatkák vagy levéltetvek jelenhetnek meg, előfordulásukat jelentősen csökkenti a jól szellőző termőhely, a kiegyenlített nedvesség és a nitrogénnel való túltrágyázás kerülése. Csoportos ültetésnél legalább 2,5–3 m tőtávolság ajánlott az egyes növények vagy nagyobb fás szárúak között, hogy a fajtának elegendő tere legyen teljes formája és színe kibontakoztatásához.

Szerző: Nikol | Revízió: 16.1.2026