Közönséges macskatalp 'Rubra' Antennaria dioica 'Rubra'

Termék részletes leírása

Közönséges macskatalp 'Rubra' - az alacsony talajtakaró évelő bájos díszfajtája. Elsősorban feltűnően rózsaszín vagy vöröses rózsaszín virágaival tűnik ki. A szokásos formáknál mutatósabban virágzik, ugyanakkor megőrzi a fajra jellemző igénytelenséget és nagy ellenálló képességet. Alacsony, kúszó évelő, amely sűrű párnákat képez. Ezek magassága nagyjából 5–10 cm, virágzáskor a virágszárakkal együtt 10–15 cm körül van. Rövid indákkal terjed, és fokozatosan befedi a talajt. Levelei aprók, oválisak vagy lándzsásak, sűrűn molyhosak, ezüstösszürke színűek. Lombja örökzöld, egész évben díszít. Virágai májustól júniusig nyílnak. Aprók, rövid szárakon ülő fészekvirágzatokban állnak. Színük élénk rózsaszín vagy vöröses rózsaszín, erőteljesebb, mint az alapfajé, és szép kontrasztot alkot az ezüstös lombbal. A fajta kétlaki, a kertekben azonban elsősorban virágai és levelei díszértékéért ültetik, nem a magképzés miatt. Teljesen télálló, nagyon jól tűri a szárazságot és a hőséget. Talajtakaró növényként, sziklakertekben, kavicsos ágyásokban, száraz kőfalakban, rézsűkön és edényekben is jól alkalmazható. Kiválóan társítható más szárazságkedvelő sziklakerti növényekkel, varjúhájakkal és díszfüvekkel.

Termesztés: Teljes napon fejlődik a legjobban, itt megőrzi tömött formáját és feltűnő ezüstös színét. A gyenge félárnyékot is elviseli, árnyékban azonban felritkul. Sovány, nagyon jó vízáteresztő, inkább száraz talajt igényel. Az ideális a homokos vagy köves talaj, semleges vagy enyhén lúgos kémhatással (pH 6,5–8,0). Nem tűri a kötött, nedves és túltrágyázott talajt. A finom kavicsból készült takarás nagyon előnyös. Az öntözés legyen minimális, mivel a növény kifejezetten szárazságkedvelő. Csak ültetés után és tartós, rendkívüli szárazság idején kell öntözni. Trágyázást nem igényel. A túltrágyázás miatt elveszíti tömött formáját és levelei molyhosságát. Teljesen télálló, általában –30 °C-ig, és a betegségekkel, kártevőkkel szemben is nagyon ellenálló. Ideális olyan száraz, napos termőhelyekre, ahol más évelők nem boldogulnak. Metszést nem igényel. Elvirágzás után a virágszárak levághatók, így az állomány alacsony és rendezett marad. Tavasszal vagy ősszel tőosztással könnyen szaporítható. 

Szerző: Kamila | Revízió: 5. 1. 2026