Közönséges mirtusz 'Microphylla' Myrtus communis 'Microphylla'

Termék részletes leírása

Közönséges mirtusz 'Microphylla' - a tarentói mirtusz köréhez tartozó, tömör, örökzöld mirtuszfajta, amely a Földközi-tenger vidékéről származik. Meleg vidékeken cserjeként nő, kifejlett korában nagyjából 0,8–1,5 m magas és 0,6–1,2 m széles lehet, edényben, rendszeres formázással általában 0,4–0,8 m körül tartható. Sűrűn elágazó, természetesen gömbölyded habitusa miatt gyakori beavatkozás nélkül is rendezett hatást kelt. Apró, bőrszerű, sötétzöld levelei fényesek, és illóolaj-tartalmuknak köszönhetően szétmorzsolva jellegzetes gyantás, fűszeres illatot árasztanak. Júniustól augusztusig jelennek meg a nagyjából 1–2 cm átmérőjű, magányos fehér virágok porzócsomókkal, amelyek vonzzák a beporzó rovarokat. Elvirágzás után hosszú, meleg nyáron apró, sötétkék vagy fekete bogyókat hozhat, amelyeket egyes mediterrán konyhákban és likőrökben ízesítésre használnak. A hazai kertekben elsősorban hosszú életű edényes cserjeként alkalmazzák teraszokon, erkélyeken és télikertekben, ahol egész évben zöld struktúrát ad, és jól tűri a gömb vagy alacsony kúp formájúra nyírást. Kompozíciókban jól társítható levendulával, rozmaringgal, cipruskával, kakukkfűvel vagy díszfüvekkel, nagyobb edényben akár tavaszi hagymás virágokkal is aláültetve.

Termesztés:  Hazai viszonyok között leginkább hordozható, edényben nevelt örökzöld fás szárúként érvényesül. A teljes napot kedveli, enyhe félárnyékot is elvisel, fontos a szélvédett hely és a déli vagy nyugati fal melletti meleg mikroklíma, ahol a vesszők gyorsabban beérnek. A közeg legyen könnyű, jó vízáteresztő és tápanyagban gazdag, az edény alján elengedhetetlen a vízelvezető réteg, az ajánlott pH nagyjából 6,0–7,5. Az öntözés rendszeres, a gyökérlabda két öntözés között kissé szikkadjon ki, a tartós túlöntözés gyakran gyökérrothadáshoz vezet. Áprilistól augusztusig mértékkel, kiegyensúlyozott összetételű trágyával tápoldatozzuk, nyáron a felszínre terített vékony komposztréteg is hasznos takarásként, mert mérsékli a nedvességingadozást. A metszést tavasszal vagy a fő virágzási hullám után végezzük, a mirtusz jól tűri a formázást és a korona sűrítését. Edénybe ültetésre leginkább április–szeptember alkalmas, a szabadban nyaraltatás általában május–október között történik. A virágzás leggyakrabban június–augusztus között zajlik, idősebb növényeken ezt ősszel érő sötét bogyók követhetik, edényben azonban a termés rendszertelenül jelenik meg. Fagytűrése korlátozott, rövid ideig 0 °C körüli hőmérsékletet elviselhet, károsodás gyakran −5 °C alatt jelentkezik, ezért világos helyiségben, nagyjából 5–10 °C-on, erősen visszafogott öntözéssel ajánlott teleltetni. Kezdők számára a legmegbízhatóbb a nagyobb, vízelvezetéssel ellátott edény és a kellően világos telelőhely, különben levélhullás fenyeget. Begyökeresedés után bizonyos szárazságtűrést mutat, tartós szárazságban azonban ledobja leveleit és bimbóit. A kártevők közül a telelőhelyen takácsatkák és pajzstetvek, a szabadban levéltetvek jelennek meg, a betegségek közül főként a túlöntözés okozta gyökérrothadás. Szabadföldi ültetéskor, kizárólag rendkívül enyhe mikroklímában, kb. 60–100 cm-es tőtávolságot választunk, alacsony nyírott sövényhez nagyjából 40–60 cm-t.

Szerző: Kristýna | Revízió: 19.02. 2026