Közönséges naspolya 'Szentesi Rózsa' Mespilus germanica 'Szentesi Rose'

Termék részletes leírása

Közönséges naspolya 'Szentesi Rózsa' - a rózsafélék családjába tartozó ősi gyümölcsfa magyar, nagy termésű, öntermékenyülő fajtája. A Mespilus germanica faj Délkelet-Európából, Kis-Ázsiából, a Kaukázusból és Délnyugat-Ázsiából származik, ahol napos erdőszéleken, bokros lejtőkön és melegebb, száraz termőhelyeken él. A kertekben évszázadok óta termesztik a késői betakarítás és a termés jellegzetes íze miatt. A 'Szentesi Rózsa' közepes erősséggel növő, jól elágazó cserjévé vagy kisebb fává fejlődik, kompakt koronával. Levelei hosszúkásak, merevek, sötétzöldek, fonákjukon finoman molyhosak, ősszel sárga, narancssárga és vörösesbarna árnyalatokba színeződnek. Májustól júniusig egyesével nyílnak a körülbelül 4–5 cm széles fehér virágai, amelyeket a méhek és más beporzók is látogatnak. A fajta öntermékenyülő, a közelben ültetett másik naspolya azonban növelheti a terméskötést. A termések igen nagyok, gömbölydedek vagy enyhén lapítottak, világosbarnák, bársonyosan molyhosak. Októberben és novemberben szüretelhetők, a kemény terméseket fagyás után vagy tárolással hagyjuk megpuhulni. Utóérlelés után a gyümölcshús édes, aromás, körtére és almára emlékeztető, enyhén fűszeres ízű. Rostot, pektint, szerves savakat, cserzőanyagokat, ásványi anyagokat és antioxidánsokat tartalmaz. A konyhában zselé, lekvár, íz, püré, desszert, gyümölcsmártás és bor készül belőle.

Termesztés: Napos vagy enyhén árnyékos, a szélsőségesen hideg szelektől védett termőhely ajánlott. A naspolya a mélyebb, középkötött, humuszos, jó vízáteresztő, kellő mennyiségű meszet tartalmazó talajokban fejlődik a legjobban, az enyhén savanyútól az enyhén lúgosig terjedő, körülbelül pH 6–7,5 közötti kémhatás mellett. Mélyebbre hatoló gyökérzetének köszönhetően a száraz időszakokat is elviseli, az ültetést követő első években azonban meghálálja a rendszeres öntözést. Fagytűrése körülbelül −20 °C, a kifejlett fák a rövid ideig tartó erősebb lehűléseket is átvészelik, a májusban nyíló virágokat pedig viszonylag kevéssé veszélyeztetik a késő tavaszi fagyok. A fákat leggyakrabban ősszel, októbertől novemberig, vagy tavasszal, márciustól áprilisig ültetik, más fás növényektől körülbelül 3–4 m távolságra. A naspolya többnyire részben öntermékenyülő, a biztosabb terméskötés és a rendszeres termés érdekében azonban előnyös több egyed ültetése vagy vegyes gyümölcsös kertrészbe illesztése. A metszés mérsékelt, az első években elsősorban a korona alakító metszése, később az időnkénti ritkítás, valamint a sűrítő vagy sérült ágak eltávolítása a feladat. Tápanyag-utánpótlásként bevált a korona alatti terület évenkénti komposztozása vagy jól érett trágyával való kezelése, a talajt lazán tartjuk, és ajánlott a szerves anyagú talajtakarás, amely csökkenti a párolgást és serkenti a talajéletet. A betegségek közül varasodás és a termés moníliás rothadása fordulhat elő, ezek megelőzését a laza, jól szellőző korona és a lehullott termések időben történő összegyűjtése szolgálja. A naspolya összességében igénytelen, hosszú életű fás növény, amely díszértékét az őszi termések felhasználásának lehetőségével ötvözi.

Szerző: Kristýna | Revízió: 30.06. 2026