Közönséges rozmaring Rosmarinus officinalis

Termék részletes leírása

Közönséges rozmaring - örökzöld, aromás cserje, amely a Földközi-tenger vidékének száraz területeiről származik, ahol természetes módon sziklás lejtőkön, tengerparti bozótosokban és meszes, jó vízelvezetésű talajokon nő. Közép-európai viszonyok között általában 80–150 cm magasra és kb. 60–120 cm szélesre nő, a termőhelytől és a metszéstől függően. Sűrűn elágazó, fokozatosan elfásodó hajtású cserjét alkot. Levelei keskenyek, szálasak, 2–4 cm hosszúak, színükön sötétzöldek és fényesek, fonákjukon ezüstösen molyhosak. Szétdörzsölve intenzív illatot árasztanak magas illóolaj-tartalmuknak köszönhetően, különösen cineol, kámfor, borneol és rozmarinsav révén. Áprilistól júniusig, melegebb vidékeken nyáron ismételten is, a levélhónaljakban kéklilától világoskékig terjedő ajakos virágok jelennek meg. Ezek fontos nektár- és pollenforrást jelentenek a méheknek és más beporzóknak. Leveleit frissen és szárítva is használják húsok, halak, burgonya, sült zöldségek és mediterrán mártások ízesítésére. A hagyományos gyógynövény-ismeretben a rozmaringot aromás és antioxidáns anyagai miatt forrázatok és macerátumok készítésére használják.

Termesztés: Teljes napot, szélvédett helyet és nagyon jó vízelvezetést igényel, hogy télen ne szenvedjen a túlnedvesedéstől, amely gyakrabban okoz pusztulást, mint maga a fagy. Legjobban könnyű, kavicsos vagy homokos talajban, illetve homokkal és apró kaviccsal kevert fűszernövény-földben fejlődik, az ajánlott pH nagyjából 6,0–7,5. Kötött agyagtalajon a megemelt ültetőhely és a drénréteg válik be, edényben fontos a vízelvezető nyílás és egy réteg agyaggranulátum. Az öntözés inkább mérsékelt, begyökeresedés után a rövidebb szárazságot is elviseli, a mobil növényeknél télen minimálisra csökkentjük. A trágyázás mérsékelt, alacsonyabb nitrogéntartalmú, hogy a hajtások jól beérjenek, fűszernövényeknél gyakran kisebb adag szerves trágyát választanak. Ültetése márciustól októberig lehetséges, ágyásban kb. 60 cm-es tőtávolsággal, azaz nagyjából 3 db/m². Fagytűrése inkább határeset, tájékoztatásul −10 °C és −5 °C körüli, meleg városi fekvésben és száraz talajban a szabadban is áttelelhet, hidegebb vidékeken megbízhatóbb a teleltetés hűvös, világos helyiségben, 2–8 °C körül. Tavasszal általában visszavágjuk a fagyott és túlnőtt hajtásokat, és serkentjük az elágazást, az idős fába történő metszést kerüljük, mert rosszul hajt ki. Edényes növényeknél ajánlott a nyári napos helyen tartás, ősszel pedig a időben történő fedett helyre vitel, hogy a gyökérlabda ne fagyjon át. Túlnedvesedéskor gyökérelhalás vagy penészedés jelentkezhet, száraz, meleg időben pedig takácsatkák vagy levéltetvek, amelyek főként a fiatal hajtásokon telepednek meg.

Szerző: Jana | Revízió: 19.2. 2026