Közönséges szamócafa 'Hannie' Arbutus unedo 'Hannie'

Termék részletes leírása

Közönséges szamócafa 'Hannie' - a macchia bozótosaiból és a tengerparti lejtőkről származó mediterrán fás szárú növény, amely nyáron a szárazságot, télen az enyhe hideget is jól viseli. A 'Hannie' fajtát tömörebb növekedése és hűvösebb éghajlaton is megbízhatóbb virágzása miatt szelektálták. Kifejlett korában általában kb. 1,5–2,5 m magasra nő, és sűrű, jól elágazó, mintegy 1,5–2 m széles cserjét vagy kis fát nevel. Levelei örökzöldek, bőrszerűek és fényesek, sötétzöldek, enyhén fűrészes szélűek. Októbertől decemberig jelennek meg apró, harang alakú virágainak csüngő virágzatai a krémszínűtől a halvány rózsaszínig terjedő árnyalatokban, amelyeket a méhek is szívesen látogatnak. Ezzel egy időben a növényen gyakran ott maradnak az előző szezon termései, így az ágakon egymás mellett láthatók a virágok és a gömbölyű, szemcsés felületű bogyók. A termések fokozatosan, általában novembertől februárig érnek narancspirosra, majd pirosra. Gyümölcshúsa édes, enyhén gyantás, virágos jegyekkel. Frissen inkább csak kóstolóként fogyasztják, gyakoribb a lekvár, szörp vagy likőr készítése belőle. Természeténél fogva kétivarú virágú faj, kerti ültetésben rendszerint önbeporzóként viselkedik, a bővebb terméskötést azonban elősegítheti egy másik szamócafa a közelben.

Termesztés: Teljes napon, meleg, szélvédett helyen és védett mikroklímában fejlődik a legjobban, ideális egy déli vagy nyugati fal mellett. Legjobb számára a könnyű vagy középkötött, humuszos és kiváló vízelvezetésű talaj, mert a tartós pangó víz elősegíti a gyökérrothadást. A javasolt pH nagyjából 5,5–7,5, a faj az enyhén meszes talajt is elviseli, ha a víz gyorsan elfolyik. A konténeres növények ültetése általában márciustól októberig végezhető, hűvösebb vidékeken a tavaszi ültetés biztonságosabb. Leggyakrabban októbertől decemberig virágzik, termései lassan, mintegy 12 hónap alatt érnek be, a betakarítás rendszerint novembertől februárig tart, amikor a gyümölcsök teljesen kiszíneződtek és kissé megpuhultak. Az első évben rendszeres öntözést igényel, később jól tűri a szárazságot, a hosszú kánikulában azonban meghálálja az alkalmankénti mélyebb öntözést. Mérsékelt trágyázás felel meg neki tavasszal és nyár elején, dézsában gyakrabban, kisebb adagokban adják. A metszés a száraz ágak eltávolítására és virágzás utáni enyhe formázásra korlátozódik, az erős metszés csökkenti a virágzást. A kéreg- vagy kavicsmulcs kiegyenlíti a talaj nedvességét, védi a gyökérzónát, télen pedig mérsékli a hőmérséklet-ingadozást. Dézsás neveléshez vízelvezető nyílással ellátott edény és laza szerkezetű ültetőközeg ajánlott, a teleltetés világos, hűvös, 2–8 °C-os helyen ideális. Fagytűrése a gyakorlatban kb. -10 és -15 °C között van, a fiatal növények érzékenyebbek, a fagyzugos helyeken téli takarás és a kiszárító szél elleni védelem is indokolt. A betegségek közül levélfoltosság és gyökérpenész (Armillaria) jelentkezhet, a kártevők közül levéltetű, pajzstetű és takácsatka, főleg száraz teleltetés esetén. Kertben a javasolt ültetési távolság kb. 1,5–2,5 m, alacsony élősövényhez kb. 0,6–0,8 m.

Szerző: Kristýna | Revízió: 10.02.2026