Közönséges szamócafa 'Rubra' Arbutus unedo 'Rubra'

Termék részletes leírása

Közönséges szamócafa 'Rubra' - a mediterrán hangafélék közé tartozó fás szárú növény, amely a Földközi-tenger nyugati részének macchiájából és világos erdeiből származik. Enyhe éghajlaton 4–8 m magasra is megnő, hazai viszonyok között általában körülbelül 3–5 m magas és 2,5–4 m széles örökzöld cserjeként vagy kisebb, többtörzsű fácskaként tartható, lassú vagy közepes növekedésű és hosszú életű. Levelei bőrneműek, fényesek, sötétzöldek, fonákjuk világosabb, télen is megtartják színüket. A kultivárt az erőteljesebben rózsaszínre vagy vörösre színeződő, korsó alakú virágok jellemzik, amelyek szeptembertől novemberig nyílnak, enyhe teleken pedig akár januárig is folytatódhat a virágzás. Apró virágai csüngő bugákban állnak, és az őszi kertben értékes nektárforrást jelentenek. Különlegessége, hogy a virágzás és a termésérés egybeesik. A termések gömbölyűek, rögösek, 2–3 cm-esek, narancssárgából pirosra színeződnek, és rendszerint a következő év augusztusától októberéig érnek be, ezért a növényen gyakran egyszerre láthatók virágok és termések. A termések ehetők, lekvár és likőr készül belőlük, ízük enyhén édes vagy lisztes. Kertkompozícióban a szamócafa levendulákkal, zsályákkal és díszfüvekkel társítható, melegebb fekvésben bodorrózsákkal vagy alacsony fenyőkkel is, ahol a kéreg mintázata és a téli zöld lomb is érvényesül.

Termesztés:  Teljes napon, meleg, szélvédett helyen és védett mikroklímában fejlődik a legjobban, ideálisan déli vagy nyugati fal előtt. A legjobb számára a könnyű vagy közepes, humuszos és kiváló vízelvezetésű talaj, mert a tartós pangó víz elősegíti a gyökérrothadást. Az ajánlott pH körülbelül 5,5–7,5, a faj az enyhén meszes talajt is elviseli, ha a víz gyorsan elfolyik. A konténeres növények ültetése általában márciustól októberig történik, hűvösebb vidékeken a tavaszi ültetés a biztonságosabb. Leggyakrabban októbertől decemberig virágzik, termései lassan, körülbelül 12 hónap alatt érnek be, a betakarítás rendszerint novembertől februárig esedékes, amikor teljesen kiszíneződtek és kissé megpuhultak. Az első évben rendszeres öntözést igényel, később jól tűri a szárazságot, a hosszan tartó kánikulában azonban meghálálja az alkalmankénti mélyebb öntözést. A mérsékelt trágyázás tavasszal és nyár elején megfelelő, dézsás tartásnál gyakran kisebb adagokat adnak sűrűbben. A metszés a száraz ágak eltávolítására és virágzás utáni enyhe formázásra korlátozódik, az erős metszés csökkenti a virágzást. A kéreg- vagy kavicsmulcs stabilizálja a talaj nedvességét, védi a gyökérzónát, télen pedig mérsékli a hőmérséklet-ingadozást. Dézsás neveléshez vízelvezetéssel ellátott konténer és levegős közeg ajánlott, a teleltetés világos, hűvös helyen, 2–8 °C-on ideális. Fagytűrését a gyakorlatban nagyjából -10 és -15 °C közé teszik, a fiatal növények érzékenyebbek, fagyzugos helyeken téli takarás és a kiszárító szél elleni védelem is indokolt. A betegségek közül levélfoltosság és gyűrűs tuskógomba, a kártevők közül levéltetű, pajzstetvek és takácsatkák jelenhetnek meg, főként száraz teleltetéskor. Kertben körülbelül 1,5–2,5 m-es tőtávolság ajánlott, alacsony élősövényhez körülbelül 0,6–0,8 m.

Szerző: Kristýna | Revízió: 10.02.2026