Közönséges szurokfű 'Aureum' Origanum vulgare 'Aureum'

Termék részletes leírása

Közönséges szurokfű 'Aureum' - az árvacsalánfélék családjába tartozó évelő növény. Európában, valamint Nyugat- és Közép-Ázsiában őshonos, Magyarországon a szabad természetben is gyakori a napsütötte lejtőkön és az erdőszéleken. Az 'Aureum' kerti szelekció, amelyet főként a levelek színéért termesztenek, az európai katalógusokban pedig a RHS Award of Garden Merit díjjal szerepel. Alacsony, fás félcserjét nevel, inkább kúszó rizómákkal, rendszerint 25–35 cm magasra és 45–60 cm szélesre. Levelei aprók, tojásdadon kerekítettek, tavasszal feltűnően aranysárgák, félárnyékban és a szezon későbbi részében gyakran limezöldbe váltanak. Szétmorzsolva az oregánóra jellemző illóolajokat bocsátják ki, amelyek összetevői között többek között timol és karvakrol, valamint a gyógynövénykeverékekben értékelt cserzőanyagok és polifenolok is megtalálhatók. Júliustól szeptemberig a lomb fölé apró, csúcsálló bugák emelkednek halvány rózsaszín–rózsás ibolyaszínű, csöves virágokkal, amelyek nektárt kínálnak a beporzóknak. A kertben világos hangsúlyként érvényesül szárazságtűrő ágyásokban, kavicsos kiültetésekben, járdaszegélyeken és edényekben is, ahol jól harmonizál a levendulával, a zsályákkal, a kakukkfűvel, a varjúhájakkal és az alacsony díszfüvekkel.

Termesztés: Teljes napfényt és meleg, védett, gyors vízelvezetésű helyet igényel, ideálisan emelt ágyásban, kavicsos kiültetésben vagy szárazon rakott kőfalon. Legjobban a könnyű, kavicsos–köves, inkább száraz, kb. 6,5–8,0 pH-jú talajban fejlődik. Kötöttebb kerti talajban durva homok és kavics hozzáadásával javítjuk a vízelvezetést, hogy a gyökérnyak télen ne maradjon nedves. Öntözésre főként ültetés után és edényes tartásnál van szükség, a tartós túlöntözés gyökérrothadáshoz és az évelő jelleg elvesztéséhez vezet. A tápanyag-utánpótlás mérsékelt legyen, szegényebb talajon a növény tömörebb párnát tart. Elvirágzás után gyakran visszavágják a virágszárakat, ami serkenti az újabb lombosodást és a tiszta szegély megtartását, a fő metszést tavasszal, a fagyok elmúltával végezzük. Az ültetés márciustól októberig lehetséges, az ajánlott tőtávolság 20–25 cm, ami négyzetméterenként kb. 16–25 tőnek felel meg. Hazai viszonyok között beválik a téli nedvesség elleni védelem, például kavicsmulcs és könnyű takarás, mivel a fagytűrés nagyjából -23 °C-ig terjed, a legnagyobb kockázatot pedig a téli nedvesség és az ismétlődő olvadás–fagyás jelenti. Hűvösebb fekvésekben gyakran edényben termesztik, világos, hűvös helyen teleltetve, tartós átfagyás nélkül. Árnyékban és magasabb páratartalom mellett lisztharmat és levéltetvek jelenhetnek meg, jól szellőző, napos termőhelyen az állomány általában stabil.

 Szerző: Nikol | Revízió: 2.2. 2026