Közönséges szurokfű (oregánó) Origanum vulgare

Termék részletes leírása

Közönséges szurokfű (oregánó)  - az ajakosvirágúak családjába tartozó illatos évelő, amely Európában, valamint Nyugat- és Közép-Ázsiában őshonos. Magyarországon vadon is megtalálható napsütötte domboldalakon és erdőszéleken. Fásodó, sűrű tövet nevel, magassága nagyjából 0,4–0,8 m, szélessége 0,4–0,6 m. Szára négyszögletes, apró levelei átellenesek. Levelei szétmorzsolva erősen illatosak. Ezt az illóolajaiknak köszönhetik, amelyekben jellemzően timol és karvakrol található, cserzőanyagok kíséretében. Ez a tulajdonság a konyhában és a szárított herba készítésénél is hasznos. Júliustól szeptemberig a lombozat fölött laza bugák jelennek meg. A bugák apró, kétajkú, rózsaszín vagy rózsás-lila árnyalatú virágokból állnak, amelyek nektárt és virágport kínálnak a beporzóknak. Ágyásban fűszernövényként és díszítő kitöltő növényként is megállja a helyét. Jól illik a levendulához, a zsályákhoz, a kakukkfűhöz, a varjúhájakhoz és a szárazságtűrő díszfüvekhez. A majoránnához (Origanum majorana) képest általában erőteljesebb, jellegzetes „oregánós” illata van, és jobban bírja a telet.

Termesztés: Teljes napfényt és meleg, védett helyet igényel, ahol a víz gyorsan elfolyik. Ideális számára a magaságyás, a kavicsos ültetés vagy a szárazon rakott kőfal. Legjobban a könnyű, kavicsos vagy köves, inkább száraz talajban fejlődik, amelynek pH-ja nagyjából 6,5–8,0. Nehezebb kerti talajban durva homok és kavics hozzáadásával javítható a vízelvezetés, hogy a gyökérnyak télen ne álljon nedvesen. Öntözésre főként ültetés után és edényes tartásnál van szükség. A tartós túlöntözés gyökérrothadáshoz vezet, és a növény elveszíti évelő jellegét. A tápanyag-utánpótlás legyen mértékletes, mert soványabb talajon a növény tömörebb párnát tart meg. Virágzás után gyakran visszavágják a virágszárakat. Ez serkenti az újabb levélképződést, és rendezett marad a tő széle. A fő metszést tavasszal, a fagyok elmúltával végzik. Márciustól októberig ültethető. Az ajánlott tőtávolság 20–25 cm, ami négyzetméterenként nagyjából 16–25 tőnek felel meg. Hazai viszonyok között bevált a téli nedvesség elleni védelem, például kavicsmulccsal és könnyű takarással. Fagytűrése nagyjából -23 °C-ig terjed, a legnagyobb veszélyt a téli nedvesség, valamint az ismétlődő olvadás és fagyás jelenti. Hidegebb fekvésben gyakran edényben nevelik. Ilyenkor világos, hűvös helyen telel, ahol nem fagy át tartósan. Árnyékban és magasabb páratartalom mellett lisztharmat és levéltetvek jelenhetnek meg. Jól szellőző, napos termőhelyen az állomány általában egészséges marad.

 Szerző: Nikol | Revízió: 2.2. 2026