Közönséges tiszafa 'David' Taxus baccata 'David'

Termék részletes leírása

Közönséges tiszafa 'David' - a közönséges tiszafa örökzöld fajtája, amelyet keskeny, oszlopos termete és világosabb tűlevélszíne miatt szelektáltak, a kertekben a 20. század 80-as éveinek vége óta ismert. Az alapfaj, a Taxus baccata Európából és Nyugat-Ázsiából származik, természetes körülmények között aljnövényzetként él félárnyékban vagy árnyékban, ami az árnyékolás jó tűrésében is megmutatkozik. A 'David' sűrű, szigorúan felálló ágrendszert fejleszt, enyhén lazább csúccsal. Tűlevelei laposak, sötétzöldek, széles aranysárga szegéllyel, a felső részeken a sárga tónus feltűnőbb, főként teljes napon. Lassan nő, éves hajtásnövekedése többnyire 10–20 cm körül alakul, ezért kisebb kertekben is jól alkalmazható. Kifejlett korában a termőhelytől és a metszéstől függően általában 2,5–4 m magas és 0,5–1 m széles. Virágai jelentéktelenek, tavasszal apró porzós tobozkák jelennek meg. Porzós (hím) fajtaként nem fejleszt piros magköpenyt, így a nőivarú növényeket díszítő jellegzetes „bogyókat” sem. Kompozíciókban építészeti hatású függőleges elemként szolgál díszfüvek, levendula, borostyán vagy finom textúrájú lombos növények mellett, ahol a tűlevelek sárga szegélyének kontrasztja érvényesül. A növény minden része mérgező, különös figyelmet igényelnek a magok, ezért ültetési helyét gyermekekre és háziállatokra tekintettel kell megválasztani.

A közönséges tiszafa elegáns megjelenéséről és hosszú életéről ismert tűlevelű fa, a legidősebb és leghosszabb életű fák közé tartozik, egyes példányainak kora meghaladja az ezer évet. Ez az örökzöld cserje vagy fa sűrű és lassú növekedésű. Sötétzöld tűlevelei rövidek és puhák, sűrű koronát alkotnak. Termései piros bogyószerű képletek, amelyek – az egész növénnyel ellentétben – egyedüliként nem mérgezők. A madarak számára táplálékforrást jelentenek. A humuszos, nedves, meszes talajokat kedveli, de száraz, sovány, enyhén savanyú termőhelyen is megél, teljes napon és árnyékos helyen egyaránt. Jól tűri a nyírást és a formázást, ezért ideális sövénynek és különféle formák kialakítására. A legtöbb betegséggel és kártevővel szemben ellenálló, gondozási igénye viszonylag csekély. Termete és megjelenése révén a Taxus baccata díszkerti ültetésekbe, sövénynek, szoliternek vagy hagyományos kertrendezésekbe is alkalmas. 

Termesztés: Teljes napon fejlődik a legjobban, de a világos félárnyékot is elviseli, meleg és szeles fekvésben a szélvédett hely és az egyenletes talajnedvesség válik be. A friss vagy nedves, humuszos talajt kedveli, a kötöttebb agyagos talajokon is jól nő, és a rövid ideig tartó elárasztást is tűri, tartósan száraz helyen viszont veszít életerejéből, tűlevelei idő előtt megbarnulhatnak. Az ajánlott pH körülbelül 5,0–7,0, erősen meszes, kb. pH 7,5 feletti talajon klorózis jelentkezhet. A konténeres növények ültetése a teljes vegetációs időszakban, márciustól novemberig lehetséges, a fagyott talaj időszakát kivéve. Ültetés után fontos a rendszeres öntözés, főként meleg időben és szélben, legalább az első 2–3 idényben, hogy a földlabda ne száradjon ki. A trágyázás mérsékelt, tavasszal komposzttal vagy lassan oldódó trágyával. A metszés általában a száraz és keresztező ágak kora tavaszi eltávolítására, illetve a törzs nevelő felkopaszítására korlátozódik. A kéreg- vagy faaprítékmulcs megőrzi a nedvességet és mérsékli a gyökérzóna hőmérséklet-ingadozását, fiatal fáknál a téli kiszáradás ellen is segít. Edényben inkább fiatal növényeket nevelnek, ilyenkor szükséges a vízelvezető réteg és a földlabda téli védelme az átfagyás ellen. A beérett növények fagytűrése körülbelül -23 és -30 °C között van, a fiatal ültetések érzékenyebbek a gyökerek átfagyására. Az ajánlott tőtávolság általában 6–10 m, kisebb fajtáknál 3–5 m. A betegségek közül tuskógomba és tartós, oxigénhiányos pangó víz esetén gyökérrothadás fordulhat elő, a kártevők közül száraz nyáron levéltetű és takácsatka, illetve lombrágó hernyók. A kiegyenlített öntözés, a jól szellőző korona és a túl nem trágyázott közeg rendszerint csökkenti a kockázatot.

Szerző: Nikol | Revízió: 16.2. 2026