Közönséges tiszafa 'Fastigiata Robusta' Taxus baccata 'Fastigiata Robusta'

Termék részletes leírása

Közönséges tiszafa 'Fastigiata Robusta' - a közönséges tiszafa sikeres, oszlopos növekedésű fajtája. A termesztési körülményektől függően 3–8 m magasra és nagyjából 0,4–1,2 m szélesre nő. Előnye a karcsúság, amelyet a klasszikus 'Fastigiata' fajtával ellentétben idősebb korában is megőriz. Tűlevelei sötétzöldek, szélesebbek – 3 mm –, mintegy 3 cm hosszúak és fényesek. Kontrasztosan egészítik ki a növényen fejlődő piros, bogyószerű magköpenyek. Jól tűri a nyírást és az alakítást, így ideális sövénynek és különféle formákra nyírva. A legtöbb betegséggel és kártevővel szemben ellenálló, gondozása viszonylag egyszerű. Növekedési formája és megjelenése révén a Taxus baccata díszkertekbe, sövénynek, kerti szoliternek és hagyományos kertrendezésekbe is alkalmas. Különböző éghajlati viszonyok között termeszthető, de általában a hűvösebb, nedvesebb környezetet kedveli.

A közönséges tiszafa eleganciájáról és hosszú életéről ismert tűlevelű fa. A legrégebbi és legtartósabb fák közé tartozik, amelyek igen magas kort érhetnek meg – egyes példányok kora meghaladja az ezer évet. Ez az örökzöld cserje vagy fa sűrű, lassú növekedésű. Sötétzöld tűlevelei rövidek és puhák, sűrű koronát alkotnak. Termései piros, bogyószerű magköpenyek, amelyek az egész növénnyel ellentétben egyedüliként nem mérgezőek. A madarak számára táplálékforrást jelentenek. A humuszos, nedves, meszes talajt kedveli, de száraz, tápanyagszegény, gyengén savanyú termőhelyen is megél, teljes napon és árnyékos helyen egyaránt. Jól tűri a nyírást és az alakítást, így ideális sövénynek és különféle formákra nyírva. A legtöbb betegséggel és kártevővel szemben ellenálló, gondozása viszonylag egyszerű. Növekedési formája és megjelenése révén a Taxus baccata díszkertekbe, sövénynek, kerti szoliternek és hagyományos kertrendezésekbe is alkalmas. 

Termesztés: Napos és árnyékos termőhelyen egyaránt megfelel, télen a szélvédett hely bizonyul jónak, ahol nem éri tartós téli napsütés, mert az elősegíti a tűlevelek kiszáradását. Legjobb számára a mélyebb, humuszos, mérsékelten nedves és jó vízáteresztő talaj, kötött agyagtalajon vízelvezetés vagy emelt ágyás segít. Az ajánlott pH nagyjából 5,5–7,5, a tartós pangó víz növeli a gyökérrothadás kockázatát. A konténeres növények az egész szezonban, nagyjából márciustól novemberig ültethetők, fagyott talaj kivételével, meleg időben fontos a rendszeres öntözés, hogy a földlabda ne száradjon ki, különösen az ültetést követő első 1–2 évben. Begyökeresedés után a rövid szárazságot elviseli, a hosszabb aszály azonban lassítja a növekedést. Mértékletes trágyázás ajánlott, általában tavasszal komposzttal vagy tűlevelűeknek való, lassan oldódó műtrágyával. A metszést leggyakrabban május végétől júliusig, esetleg még augusztusban végezzük, a tiszafa az idősebb fából is jól kihajt. A kéreg- vagy faapríték mulcs stabilizálja a talaj nedvességét és hőmérsékletét. Edényben is termeszthető nagyobb térfogatban, jó vízáteresztő közeggel és vízelvezetéssel, télen fontos az edény szigetelése a gyökerek átfagyása ellen. A beérett növények fagytűrése nagyjából -29 és -34 °C között van, a fiatal ültetések és az edényes növények érzékenyebbek. Sövénynek nagyjából 40–60 cm, magasabb takarósövénynek 60–80 cm ültetési távolság ajánlott, szoliternél mintegy 1,5–3 m távolságot hagyunk. A kártevők közül szárazságban takácsatkák és pajzstetvek jelenhetnek meg, a betegségek közül túlöntözéskor gyökérrothadás.

Szerző: Nikol | Revízió: 17.2. 2026