Közönséges tiszafa 'Kupfergold' Taxus baccata 'Kupfergold'

Termék részletes leírása

Közönséges tiszafa 'Kupfergold' - lassú növekedésű, örökzöld cserje sűrű, bokros habitussal. Ez a kultivár 150–200 cm magasra és 100–150 cm szélesre nő. Rövid, lapos tűi a májustól júniusig tartó hajtásnövekedés idején feltűnő aranysárga vagy rézszínű árnyalatot mutatnak, amely élénk fényhatást kölcsönöz a cserjének. Az őszi és téli hónapokban a tűk fokozatosan mély zöldessárga vagy sötétzöld színűre sötétednek. Virágzása márciustól áprilisig tart, botanikailag nem feltűnő. A faj legtöbb képviselőjéhez hasonlóan a nőivarú növényeken nyár végén piros, húsos magköpeny fejlődik a magok körül. A növény minden része erősen mérgező taxin alkaloidot tartalmaz. A 'Kupfergold' kultivár jól alkalmazkodik a különböző talajviszonyokhoz és termőhelyekhez, a teljes napot, a félárnyékot és az árnyékot is elviseli. Metszés után kiválóan regenerálódik, és a városi környezetet is jól tűri. -25 °C-ig teljesen fagytűrő, a gyakori kártevőkkel szemben nagy ellenálló képességet mutat. A kertépítészetben színében kontrasztos szoliterként, a hangakertek tagoló elemeként, örökzöld csoportos kompozíciók részeként és nyírt élősövényként is alkalmazható.

A közönséges tiszafa elegáns megjelenéséről és hosszú élettartamáról ismert tűlevelű fa. A legidősebb és leghosszabb életű fák közé tartozik, egyes példányai az ezer évet is meghaladják. Ez az örökzöld cserje vagy fa sűrű és lassú növekedésű. Sötétzöld tűi rövidek és puhák, tömött koronát alkotnak. A tiszafa termései piros bogyószerű képletek, amelyek az egész növénnyel ellentétben egyedüliként nem mérgezőek. A madarak számára táplálékforrást jelentenek. A humuszos, nedves, meszes talajokat kedveli, de száraz, sovány, enyhén savanyú termőhelyen is megél, teljes napon és árnyékos helyen egyaránt. Jól tűri a nyírást és a formázást, ezért ideális élősövénynek és különféle alakzatok kialakítására. A legtöbb betegséggel és kártevővel szemben ellenálló, gondozása viszonylag egyszerű. Termetének és megjelenésének köszönhetően a Taxus baccata díszkerti ültetésekbe, élősövénynek, kerti szoliternek és hagyományos kertrendezésekbe is alkalmas. 

Termesztés: Teljes napon, félárnyékban és árnyékban is jól fejlődik, meleg és szeles fekvésben a szélvédett hely és az egyenletes talajnedvesség válik be. A friss vagy nedves, humuszos talajt kedveli, a nehezebb agyagtalajokon is jól nő, és a rövid ideig tartó elárasztást is elviseli, tartósan száraz helyen viszont veszít életerejéből, és tűi idő előtt megbarnulhatnak. Az ajánlott pH nagyjából 5,0–7,0, erősen meszes, kb. 7,5 pH feletti talajon klorózis jelentkezhet. A konténeres növények ültetése a teljes vegetációs időszakban, márciustól novemberig lehetséges, a fagyott talaj időszakát kivéve. Ültetés után fontos a rendszeres öntözés, különösen meleg időben és szélben, legalább az első 2–3 idényben, hogy a földlabda ne száradjon ki. A trágyázás mérsékelt, tavasszal komposzttal vagy lassan oldódó műtrágyával. A metszés rendszerint a száraz és keresztező ágak kora tavaszi eltávolítására, illetve a törzs nevelő célú felkopaszítására korlátozódik. A kéreg- vagy faaprítékmulcs stabilizálja a nedvességet és mérsékli a gyökérzóna hőmérséklet-ingadozását, fiatal növényeknél a téli kiszáradás ellen is segít. Edényben inkább fiatal növényeket nevelnek, ilyenkor szükséges a vízelvezető réteg és a földlabda téli védelme az átfagyás ellen. A beérett növények fagytűrése nagyjából -23 és -30 °C között mozog, a fiatal ültetések érzékenyebbek a gyökerek átfagyására. Az ajánlott ültetési távolság általában 6–10 m, kisebb kultivároknál 3–5 m. A betegségek közül gyökérpenész (Armillaria) és tartós, oxigénhiányos pangó víz esetén gyökérrothadás fordulhat elő, a kártevők közül száraz nyáron levéltetű és takácsatka, illetve lombrágó hernyók. A kiegyenlített öntözés, a levegős korona és a túl nem trágyázott közeg rendszerint csökkenti a kockázatot.

Szerző: Lucie | Revízió: 7.9. 2026