Közönséges tiszafa 'Repandens' Taxus baccata 'Repandens'

Termék részletes leírása

Közönséges tiszafa 'Repandens' - a közönséges tiszafa alacsony, szélesen terülő örökzöld kultivárja, amelyet elsősorban lapos, elfekvő habitusa, hosszú, vízszintes ágai és sötétzöld tűlevelei jellemeznek. Jóval szélesebb, mint amilyen magas, ágai az évek során elegánsan, ívesen lehajlanak. Lassan vagy közepes ütemben nő, alacsonyan és erőteljesen szélességben terjeszkedik. Körülbelül 10 éves korára mintegy 0,5–0,7 m magas és 1,5–2 m széles. Idősebb korban általában körülbelül 0,8–1 m magasra és 2–3 m szélesre nő, a nagyon idős példányok ennél is szélesebbek lehetnek. Tűlevelei szálasak, laposak, puhák, körülbelül 2–3 cm hosszúak. A vízszintes hajtásokon főként két sorban helyezkednek el. Színük élénk- vagy sötétzöld, fonákjuk világosabb, két halvány gázcserenyílás-csíkkal. A 'Repandens' általában nőivarú kultivár, amelyen beporzás után augusztustól októberig feltűnő, az egyes magokat körülvevő piros magköpenyek fejlődhetnek. A terméshozáshoz hímivarú tiszafa jelenléte szükséges a közelben. Maga a piros, húsos magköpeny nem mérgező, a benne lévő mag és a növény összes többi része azonban mérgező taxinokat tartalmaz, és lenyelve mérgező. Nagyon jól fagytűrő, körülbelül −28 és −30 °C közötti hőmérsékletig. Hosszú életű fás szárú növény, amely idős korában is megőrzi jellegzetes alacsony, szélesen terülő habitusát.

A közönséges tiszafa elegáns megjelenéséről és tartósságáról ismert tűlevelű fa, a legidősebb és legtartósabb fák közé tartozik, amelyek igen magas kort érhetnek meg - egyes példányai az ezeréves kort is meghaladják. Ez az örökzöld cserje vagy fa sűrű és lassú növekedésű. Sötétzöld tűlevelei rövidek és puhák, sűrű koronát alkotnak. Termése piros, bogyószerű magköpeny, amely – a növény többi részével ellentétben – egyedüliként nem mérgező. A madarak számára táplálékforrás. A humuszos, nedves, meszes talajt kedveli, de száraz, tápanyagszegény, gyengén savanyú termőhelyen is megél, teljes napon és árnyékban egyaránt. Jól tűri a nyírást és formázást, ezért ideális sövénynek és különféle formák kialakítására. A legtöbb betegséggel és kártevővel szemben ellenálló, gondozása viszonylag egyszerű. Növekedése és megjelenése révén a Taxus baccata díszkerti ültetésre, sövénynek, kerti szoliternek vagy hagyományos kertrendezésbe is alkalmas. 

Termesztés: A tiszafa napon, félárnyékban és árnyékban egyaránt jól fejlődik. Legjobban humuszos, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő és mérsékelten nedves talajban érzi magát, de nagyon alkalmazkodóképes. A meszes talajt is jól tűri, körülbelül 5,5–8,0 pH-tartományban. Kevésbé kedveli a tartós pangó vizet és az erősen kiszáradó talajt. Ültetés után rendszeresebb öntözést igényel, jó begyökeresedés után az átmeneti szárazságot is elviseli. Az idősebb növények gondozási igénye viszonylag csekély. Nagyon jól fagytűrő, körülbelül −25 és −30 °C közötti hőmérsékletig, így Magyarország szinte minden területén ültethető. A tiszafa kiválóan tűri a metszést, és a kevés tűlevelű egyikeként az idős fából is megbízhatóan kihajt. Ezért erőteljesen ifjítható, rendszeresen formázható és a kívánt méreten tartható. Nyírott sövénynek, formára nyírt növénynek, csoportos ültetésbe és szoliterként is alkalmas. Szinte az egész növény erősen mérgező, különösen a tűlevelek és a magok, amelyek taxinokat tartalmaznak. A piros, húsos magköpeny önmagában nem mérgező, a benne lévő mérgező mag miatt azonban a termés fogyasztása nem ajánlott.

Szerző: Kamila | Revízió: 10. 9. 2026